Botrány a budapesti buszon: részeg hajléktalan miatt menekültek az emberek, miután elszabadultak az indulatok

Bizonytalan volt a járása, ahogy felszállt, egyből rádőlt egy fiatalabb lányra, aki nem reagált az incidensre, azonban a férfi azonnal obszcén szavakkal illette a nőt, de szerencsére komolyabb atrocitás nem történt. Bűzlött az alkoholtól, a tekintete zavaros volt, látszott, hogy keresi a konfliktust. Mivel senki nem nézett rá, így megállt a busz közepén és úgy döntött, hogy kollektíven beleköt az egész utazóközönségbe. Alig volt egy értelmes mondata, mivel erősen tudatmódosított állapotban volt, nagyjából ezeket tudtam kivenni a szavaiból:

„Nem mertek rámnézni cs*cskák? Nem mertek? Nem mertek?”

És ezt sokszor, hangosan, emelt hangon elismételte, mint valami fanatikus. Mivel erre sem érkezett semmilyen reakció, tovább folytatta és szinte már kiabált:

„Lenéztek mi, ti kis k*öcsögök. Nem vagytok jobbak, semmivel nem vagytok jobban k*csögök”

Ez a lemez szintén beakadt és egymás után mantrázta a fenti mondatot. Mivel ez sem hozta a várt eredményt, így szépen sorban elkezdte sorolni, hogy kivel mi baja van.

Ezeket nem idézném szó szerint, mivel ilyet le sem akarok írni, de általánosságában a legtöbb fiút a b*zi szóval, a lányokat meg a r*banc szóval illette, ezeket megspékelve még jó néhány káromkodással, és hogy ki, hova, mit helyezzen fel magának. Mikor már az üvöltözés határán állt, akkor több ember elkezdett leszállni, mivel valószínűsíthetően féltek, hogy hova eszkalálódhat ez a helyzet. Ez még jobban felbőszítette a férfit és már a busz csuklóját verte, magából kikelve szidott mindenkit, akit ért. A rendszert, az embereket, az édesanyját.

Úgy döntöttem, hogy az előttem álló 4 megállót én is inkább sétálva teszem meg, reménykedve abban, hogy nem éppen ugyanott száll le, ahol én. Hazafelé aztán végig ezen gondolkoztam.

Mit lehet ilyenkor tenni? Lassan már tényleg rettegnünk kell egy egyszerű buszos úttól is, nehogy valami félkegyelmű belénk kössön?