Véletlenül a férjem aktatáskájával indultam dolgozni, ocsmány és gusztustalan dolgokat találtam amikor belenéztem

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de gyerekeket az iskolába elindítani egy kész rémálom. Nekünk meg egyből három is van otthon, természetesen mindegyikük külön étrenden, ilyen érzékenység, olyan allergia, ezt nem szeretik, nincs meg a házi, nincs meg a táska, minden egyes reggel a szeptemberi becsengetés első napjától a júniusi kicsengetés utolsó napjáig.

Ez a reggel is egy ilyen őskáosszal indult, azzal megfűszerezve, hogy kivételesen nekem sem home office napom volt, hanem mennem kellett egy potenciális megrendelőhöz tárgyalni. Amikor a siserehad elindult dolgozni, akkor akkor én is kicsit összekaptam magam, egy kis rúzs, alapozó, csinos ruha, amolyan öt perces anyuka tuning, megfogtam a táskám és elindultam az utamra.

Oda is értem a megbeszélt helyre, egy kicsivel korábban a megbeszélt időpontnál, hogy legyen időm mindenre. Épp pakoltam volna ki a táskából a jegyzeteimet és a vázlatokat, amikor megláttam, hogy abban egy laptop van. Kellett néhány másodperc mire leesett, hogy a férjem táskáját hoztam magammal, összecseréltem, mert elég hasonlóan néznek ki. Az első bosszankodás után jót nevettem és gondoltam, hogy majd fejből visszaidézem amiket meg akartam mutatni, amikor valami nagyon színes, furcsa dologra lettem figyelmes a táska alján.

Kivettem a laptopot, hogy jobban szemügyre vegyem a dolgot, ötletem sem volt mi lehet az, de mikor tudatosult bennem, hogy mivel nézek épp farkasszemet, akkor idegességemben majdnem visszajött a septiben benyakalt jegeskávém.

Mindenféle hálószobában használatos segédeszközök voltak és nem éppen úgy tűnt, hogy a kezdő fajtából. Három négy darab különböző tárgy és ahogy jobban szemügyre vettem még jobban összezavarodtam.

Nem női játékszerek voltak: kifejezetten férfiaknak valóak, akár magányos órákra, így azt a vonalat, hogy megcsalna rögtön el is engedtem. Bár egészen őszintén, ez valójában fel sem merült bennem.

A testvérem hazahozta az új párját én pedig elhánytam magam idegességemben: soha nem derülhet ki honnan ismerem a férfit

Olvass tovább...

A döbbenetes felfedezésem el is feledtette velem miért vagyok itt, így nagyjából a 4-5. szólongatásra kaptam fel a fejem, megérkezett a vevő akit vártam. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, meglepő módon meggyőztem őt, így meg is rendelt tőlem egy nagyobb adag grafikát. Az lehetett a sikerem titka, hogy szerettem volna teljesen leminimalizálni az együtt töltött időt, hogy alaposan végig gondolhassam, hogy mégis mi a fene történik.

A férjemnek ma nem kell a táskája, mivel vidéken van a szüleinél, így nem derülne ki, hogy belenéztem és megtaláltam a kis "kincseit". Ugyanakkor, elég régóta vagyunk együtt, lehet, hogy nem ártana kicsit feldobni valamivel a mindennapokat néha és eddig nem beszéltem róla, de nekem is van egy-két dolog már, amit hasonló tematikában kinéztem. Ugyanakkor nem tudom képes lennék-e rá. Fogalmam sincs mit csináljak, ti mit tennétek a helyemben?