A feleségem várandós lett, nekem azonban nem lehet gyermekem: mindketten hazudunk a másiknak de ki a gyerek apja?

Három éve vettem életem szerelmét, Lillát. Csodálatos nő, született édesanya, fantasztikus feleség, a nagybetűs nő. Már nagyon korán elmondta, hogy neki a fő célja az életben az anyaság és nem vágyik nagy karrierre. Én ezt elfogadtam, tiszteltem is miatta és biztosítottam róla, hogy támogatom a terveiben. Imádtam vele lenni, minden percét élveztem, így nem meglepő az, hogy a kapcsolatunk elérkezett az összeköltözés, majd az eljegyzés pillanatához.

Kimondtuk a boldogító igent, ami tényleg boldogított: sosem éreztem ilyen eufóriát azelőtt. Ezután házat vettünk, majd belevágtunk a családtervezésbe. Nagyon tudatosan készült a babára, azonban a siker nem akart megérkezni. Teljesen tanácstalan volt, én pedig igazi rohadék módjára vigasztaltam.

Volt ugyanis egy titkom: egy gyermekkori fertőzés miatt steril vagyok, nem lehet gyermekem. Tudom, megbocsájthatatlan hazugság. Elvettem egy nőt, akinek minden vágya a terhesség és az anyaság én pedig ezt sosem adhatom meg neki. Sokat gondolkoztam rajta, hol kellett volna szólnom, mikor kellett volna elmondanom. Valószínűleg az elején. A legelső randin, de annyira elvarázsolt, hogy egyszerűen nem volt bátorságom, nem tudtam megformálni a szavakat és hallgattam. És hallgatok még most is.

Napról napra jobban emésztett a bűntudat és Lilla szomorúsága is. Tartotta magát, mint írtam, kivételes nő, de éreztem, ahogy belülről megeszi a beteljesületlen vágy. Aztán egyik nap sugárzó arccal fogadott. Talán sosem láttam még ilyen boldognak. A kezében szorongatott valamit és mikor megmutatta, akkor elájultam.

A testvérem hazahozta az új párját én pedig elhánytam magam idegességemben: soha nem derülhet ki honnan ismerem a férfit

Olvass tovább...

Természetesen eljátszottam, hogy örülök neki, Lillával madarat lehetett volna fogatni. Csak úgy szárnyalt, tervezett, kollázst készített bababútorokból, gyerekszobaterveket mutatott, nagyjából 20 perc leforgása alatt. Egész éjszaka nem aludtam, fogalmam sem volt, hogy mi történik. A házasságunk egy hazugságra épült az én hibámból, na de megcsalás? Lilla és egy másik férfi? Elképzelhetetlennek tűnt.

Másnap azonnal bejelentkeztem egy klinikára, hogy elvégezzék a vizsgálatokat és titkon reménykedtem, hogy a szervezetem regenerálódott, csoda történt, vagy rosszak voltak korábban az eredményeim és semmi bajom. De nem ez történt. A kisfickók ugyanolyan halottak voltak, mint azt a 20 évvel ezelőtti lelet megerősítette,

Semmi kétségem nem maradt. A feleségem félrelépett. Nem tudtam, hogy miért tette, de valami nyakatekert okból még azt is el tudtam képzelni, hogy valahogy megérezte a "problémát" és meg akarta oldani. Sem előtte, sem utána nem adott semmilyen gyanús jelet, hiába figyeltem. Még a telefonját is végig néztem, semmi nyoma senkinek. Fogalmam sincs ki lehetett a fickó.

Most úgy áll a helyzet, hogy Lillának és egy idegen férfinak gyermeke születik. Azonban a feleségem szemmel láthatóan velem szeretné felnevelni és jobban imád mint bármikor. Felejtsem el az egészet és neveljük fel közösen a babát? Fogjam fel úgy hogy egy egy? Vagy borítsak mindent és kerüljön elő minden szennyes?