Halottak csontjaiból sütötték a kenyeret Párizsban, sorban álltak a barbár péknél a franciák

Háborús helyzetben a megszokott, normális napi ügymenet meglehetősen fel tud borulni. Még a modern, átglobalizált világgazdaságban is zavart tud okozni egy háború, jól látjuk ezt az ukrán-orosz konfliktusban is, hát még több száz évvel ezelőtt, amikor az ellátási láncok jóval érzékenyebbek voltak a mainál.

Párizs a világ egyik leggyönyörűbb városa, a világtörténelem szempontjából is kiemelt jelentőségű város, hogy IV. Henrik azóta szállóigévé vált mondását idézzük: "Párizs megér egy misét"

IV. Henrik volt Franciaország első Bourbon királya, és uralmának kezdete a párizsiak életének egyik leghátborzongatóbb fejezete. A kor Franciaországa nyugtalan hely volt: protestánsok és katolikus közötti vallásháborúk dúlta szerte az országban. IV. Henrik, bár római katolikusnak volt keresztelve, protestáns nevelést kapott - és bizony ezt a franciák elég nehezen fogadták el neki.

Henrik így elődje után véres öröklési harcokban találta magát, 1589-ben meghalt III. Henrik, ami után IV. Henriknek 5 évébe került, mire elfoglalhatta az egyébként őt jogosan megillető francia trónt.

Az örökösödési háború részeként Henrik 1590-ben Párizs ellen vonult, és miután ostromgépekből nem volt különösebben jól felszerelve a leendő uralkodó, egyszerűbb taktikát választott: csapataival letarolta a környékbeli falvakat a város élelmiszer ellátóláncának megsemmisítése érdekében (többek között szélmalmokat is felgyújtott, hogy lehetetlen legyen lisztet őrölni), majd egyszerűen a kivárásra játszott, megpróbálta kiéheztetni a várost.

Ahogy fogyott az étel, Párizs lakói úgy kényszerültek egyre bizarrabb megoldásokra. Első körben csak a háziállatokat vágták le, később jöhettek a kutyák és macskák, még később a város zöldjének lelegelése - de a legbizarrabb étel minden kétséget kizáróan Mademe de Montpensier kenyere volt.

Bár az étel manapság úgy hangozhatna, mint valamilyen gourmet-előkelőség, a valóság nagyon távol áll ettől: a párizsiak ez azt ételt az "őseik csontjából" készítették - a kenyérsütéshez használt lisztet a kihantolt elhunytak csontjának ledarálásával állították elő.

Az emberi csont (ráadásul a már hosszú ideje eltemetett) nem igazán tartalmaz semmilyen emberi szervezet számára hasznosítható tápanyagot, így a bizarr étel nem oldotta meg a párizsiak gondjait: mintegy 40-50 ezer áldozata volt Párizs ostromának, ami sikertelenül zárult, miután a parmai herceg által vezetett spanyol csapatok áttörték az ostromgyűrűt, és ételt is bejuttattak a városba. IV. Henriket a párizsiak csak 1594-ben fogadták el, miután áttért katolikus hitre.

Ha szívesen olvas ehhez hasonló, történelmi érdekességeket bemutató írásokat, javasoljuk alábbi cikkünket:

forrás: Atlas Obscura