Felesége kocsijával ment a gyerekekért, azonban amit a kesztyűtartóban talált, az egy életre megváltoztatta a férfit

A suliban minden srác őt akarta én pedig az esélytelenek nyugalmával hívtam el a Bánki-tóra, kicsit amolyan utasítson el, akkor legalább tovább lehet lépni féle felfogással. Azonban Anna igent mondott. A haverok hitetlenkedve fogadták a dolgot, azonban amikor beszálltunk az egyikük kisbuszába, hogy csoportosan induljunk fürdeni és megjelent Anna, majd puszival köszöntött, akkor a szavuk is elállt.

Hihetetlenül büszke voltam magamra, rá, megbabonázott a szépsége. Mindemellett okos is volt, művelt, vicces, igazi főnyeremény. Telt múlt az idő, a kapcsolatunk komolyodott, lediplomáztunk, összeköltöztünk, eljegyeztem, összeházasodtunk és született két gyermekünk. Mindeközben pedig a bennem lévő szikra és vágy mit sem halványult.

Még mindig rajta felejtettem a szemem mosogatás közben, vagy amikor a gyerekekkel társasozott. Jól élünk, ő lakberendező én pedig egy IT cégnél vagyok vezető programozó.

Mivel nincsenek anyagi gondjaink, így nem is túlzottan vágott földhöz, amikor a kocsim egyik reggel nem indult be, tudtam, hogy a feleségem épp házon kívül van, így fogtam az ő kulcsát és azzal indultam el a gyerekekért a suliba.

Menet közben félreállított egy rendőr és a kocsi iratait kérte, amit mi mindig a kesztyűtartóban őrzünk. Kinyitottam és a kezembe esett egy csomag óvszer és egy mobiltelefon.

Egy pillanatra ledöbbentem, a rendőr határozott szavai zökkentettek vissza a valóságban, ahogy ismét, immár emeltebb hangon a jogosítványt és a forgalmit kérte.

Átadtam, ellenőrizte, mentem tovább. Odaértem a sulihoz, gyerekek bepattantak, egymás szavába vágva mesélték el, hogy milyen napjuk volt, hazaérve rendeltünk egy pizzát, bekapcsoltam nekik a tévét és végre le tudtam ülni a meglepetés tárgyakkal, amik a feleségem kocsijában voltak.

Az első furcsaság, hogy a második gyermekünk születése után elköttettem magam, tehát az óvszer eleve indokolatlan volt. A telefon nem volt lekódolva, tehát könnyeddén megnyithattam az üzeneteket. Remegett a kezem és izzadtam, de sajnos amit találtam, az sokkal rosszabb volt annál, mint amire számítottam.

A feleségem idegen férfiakkal beszélt és nagyon hamar eljutottak egy bizonyos összegig, amiért cserébe ő megtesz nekik dolgokat. Busás összegeket fizettek neki leírhatatlan dolgokért, egyik fickó sem alkudozott az áron. Ott ültem megsemmisülve és fogalmam sem volt, mit tegyek.

Leírni is szégyellem azonban, ami ezután történt: felmentem a hálószobába, kisírtam magam, férfi létemre zokogtam mint egy kisgyerek, visszatettem a talált holmikat a kesztyűtartóba, felhívtam a szerelőt, hogy mikor vihetem el a kocsimat és... soha nem hoztam szóba a dolgot a feleségemnek.

Nagyon nehéz ép ésszel kibírni ezt és rettegek ha fél órára is eltűnik, azonban ennyire szépséges asszonyt még egyet nem találnék, lejjebb pedig nem akarom adni. Ha másokkal osztoznom kell rajta néhány lopott órában, akkor legyen. Haza hozzám jön.