promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Kiderült a titok, ezért nem maradtunk tovább Ausztria része

Kiderült a titok, ezért nem maradtunk tovább Ausztria része

Borítókép:  Profimedia (illusztráció)
Színes
Kategória fejléc

A belső ellentétet rejtélyes pénzemberek táplálták, hogy aztán Ausztria végleg magára hagyja a monarchiát és az országunkat.

Tetszik vagy sem, történelmi mélypont vagy sem, az világosan és vitathatatlanul kijelenthető, hogy Magyarország teljesen rosszul jött ki mind az első, mind a második világháborúból. Az első nagy világégésbe, még egy duális birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia egyenrangú partnereiként, de javarészt a németajkú vezetés globális céljai érdekében csatlakoztunk. Igen, természetesen ott van a trónörökös Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd 1914-es meggyilkolása, mint gyújtópont. Ám valójában a herceg Szarajevóban elszenvedett veresége roppant ironikus is volt, még ha önmagában csupán csak egyfajta kifogás volt a fegyveres konfliktus kirobbantására.

A több, mint négy éven át elhúzódó fegyveres harcok végül emberek milliói éltébe került, míg más milliók egy életre tönkrementek testileg és lelkileg egyaránt. A háború befejezése nem csak azért csonkolt meg egyes családokat, mert apák, fiak, fivérek hunytak el a fronton egy mások érdekében, a hatalomért vívott harcban, hanem mert az öreg kontinens határai szinte teljesen átrajzolásra kerültek, főként Közép-, és Kelet-Európában. Magyarországgal kapcsolatban szokás azt fejtegetni, hogy a területe kétharmada odaveszett, lévén történelmi nagysága megkérdőjelezhetetlen.

Az pedig szintén tagadhatatlan, hogy magyarok millió szorultak az új határokon túlra olyan régi-új államok területére, mint Jugoszlávia, Románia vagy Csehszlovákia. 

A három felsorolt új ország nemzetei pedig egymástól függetlenül, de mégis együtt hozzájárultak az 1867-ben megszületett Osztrák-Magyar Monarchia "kivégzéséhez". Ugyanis a csehek nézték a legrosszabb szemmel, hogy a harcai és vágyaik ellenére, mint a birodalmunk harmadik számú népessége, nem kaptak a magyarokhoz hasonló jogokat. A románokat illetve a szerbeket pedig fűtötte a szabadság vágyuk, amelyhez még soha nem volt szerencséjük, lévén mindig egy elnyomó ország felügyelete és elnyomása alatt szenvedtek. Ezek a nemzetek persze természetesen alacsony hajlandóságot mutattak az első világháborúban is, hiszen mégsem áldozták szívesen életüket az általuk olyannyira gyűlölt császárságért/királyságért. Ezzel pedig egyenes út vezetett a teljes felbomláshoz, többek között a legyengült Magyarország magára maradásához is.

A monarchia iránti megvetésükről tanúskodik a Wikipédia által idézett Szekfű Gyula:

„…nem kevesebb, mint három imperialisztikus gépezet működött, megkenve szilárd akarat, erőszak és kész hazugságok minden olajával; cseh, oláh és szerb egyesületek százai vitték szét a tömegekbe az imperialisztikus gondolatot, cseh és oláh bankok és pénzintézetek készítették elő a nagy harcot, sőt az imperialista katonaság is készen volt, kiképezve ártatlan testgyakorló egyesületekben.”

- írta egyszer, a mind a Horthy-korszakban, mind az után megbecsült magyar történész.