Az exem semmirekellő húga tönkretette a kapcsolatomat, miután a padlót is felmosta velem, őt választotta helyettem

Összesen egy évet voltunk együtt a párommal, ebből nagyjából 11 hónapot veszekedtünk végig a fenti témán, mindenfajta megoldás nélkül. Ígéretes kapcsolatnak indult ez közöttünk, én épp túl voltam egy szakításon az elég agresszív exemmel, így Márkkal lenni a nyugalom szigete volt. Remekül alakultak a dolgok közöttünk, elhittem, hogy ami történik, az jár nekem, megérdemlem és végre én is boldog lehetek. De nagyon tévedtem.

Nemrég költözött fel Pestre a húgával, akivel együtt is laktak. Ez már az elején is furcsa volt, de még egyikük sem élt Pesten egyedül, illetve a költséghatékonyság szempontjával nem tudtam vitakozni, meg egyébként azt meg kell hagyni, hogy Zsani nagyon kedves volt. Ezzel nem volt probléma.
Az elején még élveztem a hármasban töltött időt, azonban ez kezdett elharapózni és azt vettem észre, hogy minden este együtt filmezünk és gyakorlatilag semmi időt nem töltünk kettesben. Itt kellett volna visszavonulót fújnom, de tudni kell rólam, hogy a végsőkig képes vagyok harcolni a kapcsolatomért, így maradtam. Több hangos szóváltás után végül sikerült kiharcolnom, hogy kettesben is legyünk.

Viszonylag hamar összeköltöztünk, talán 2-3 hónap után és azok a dolgok, amik vendégként addig nem zavartak, teljes értékű lakótársként már annál inkább. Na jó, a teljeskörűt a sztori kedvéért kiegészítem: nem fizettem lakbért, sem rezsit, azonban az egyéb háztartási költségekbe besegítettem.
Nagyjából egy hónap után, ami addig csak körvonalazódott bennem, világossá vált: a párom testvére hihetetlenül lusta. Azon kaptam magam, hogy én takarítok utána, én viszem le a szemetet, én sikálom a vécét, a kádat, ő pedig nem segít semmibe. Márkkal úgy beszéltük meg, hogy én végzem a házimunka ráeső részét is, hiszen ingyen laktam ott, azonban az alkuban arról szó sem volt, hogy a húgáról is nekem kell gondoskodnom.

A helyzet egyre jobban elmérgesedett, egy idő után már ilyen kérések érkeztek a kedvesemtől:

Tudnál kicsit kevésbé sósan főzni? Tudod, hogy Zsani nem így szereti...

De ott volt az a klasszikus pillanat is, mikor az egész napos takarítás után a szerelmem megjegyezte a húga füle hallatára, hogy nem vittem le a szemetet, de nem baj, majd holnap ráér.

Az -El tudnál menni venni egy borítékot, aztán pedig a postára feladni egy levelet? Tudod, hogy Zsani nem szeret odajárni. - pedig az utolsó csepp volt a pohárban.

És azt vettem észre, hogy Zsani semmit nem szeret csinálni, csak ülni a szobájában és számítógépes játékokkal játszani. 

A vitáink Márkkal egyre hevesebbek voltak, ő nem tudta megérteni, hogyha (nagyjából) ingyen lakom ott miért nem ganézom ki szó nélkül a lakást az ő kénye kedve szerint, én pedig nem tudtam megérteni, hogy miért nem lehet szólni egy felnőtt nőnek azért, hogy tartsa rendbe a környezetét és vigye le a szemetet.

Az egyre mérgezőbb légkör miatt nagy nehezen sikerült kihisztiznem, hogy különköltözzünk, amit a testvére minden létező eszközzel szabotálni akart, mert rettegett az egyedülléttől és őszintén, szerintem a párom is szívesebben maradt volna vele. Végül mire meglett az albérlet, azt már nem bírta ki a kapcsolatunk, szétváltak az útjaink.

Én még egyszer felmentem megnézni az új lakást, amit együtt választottunk, közös otthonunknak és az ajtón belépve nem találjátok ki, hogy ki fogadott a kanapén: hát persze, hogy a húga...