Botrányos, a paralimpia megnyitóját egyetlen hazai csatornán sem nézhettük, műsorvezetője sem volt az online adásnak

A hagyományokhoz hűen az olimpia után kezdetét vette a paralimpia is, melyen 84 ország 4400 sportolója áll rajthoz, közöttük 39 magyar versenyzővel. A nemzeti zászlót Illés Fanni paralimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, valamint a tokiói ötkarikás játékokon ötödik helyezést elérő Gáspár Tamás íjász vitte.

A játékok egészen szeptember 8-ig tartanak, a magyarok 13 sportágban, összesen 68 számban mutathatják meg tudásuk legjavát, a cél pedig egyértelműen az, hogy túlszárnyalják a Japánban elért fantasztikus eredményt. Tokióban 7 arany, 5 ezüst, valamint 4 bronzérmet ünnepelhettek a magyar paralimpikonok.

A korábban elért bámulatos teljesítmény fényében ugyanakkor kimondottan szomorú, hogy egyetlen magyar csatorna sem közvetítette a nyitóünnepséget, mint ahogy arról Bouvet Petra író is szót ejtett közösségi oldalán:

„Augusztus 28-án este, miután rájöttem, egyetlen magyar televíziós csatorna sem közvetíti a paralimpiai megnyitó ünnepi adását, csupán a közmédia sportcsatornájának online felülete, sikerült ezt felvarázsolni a tévénk kivetítőjére. Összességében életem egyik élménye lett a paralimpiai megnyitó, de akadt némi rossz szájíz.”

„Kezdve a közmédia érdektelenségével. Egyszerűen nem hiszem el - figyelembe véve akár azt is, hogy üsse kavics, lehet, hogy nem lett volna egy televíziós élő közvetítés a bevételek csúcsa a magyar televízió számára -, hogy nem lehetett találni a számtalan csatorna (M4 Sport, M5, Duna, Duna World) között olyan felületet, ahol ez nézhető lett volna. Az online közvetítés pedig a szó szoros értelmében közvetítés volt, de nem televíziós keretekben. Elhiszem, hogy a paralimpiai megnyitó olyan esemény, ahová lehet, hogy nem küldtek ki televíziós kommentátort, de nem lehetett volna beültetni az egyik stúdióba a Petrovics-Mérei Andreát, vagy bármilyen szabadidős sportkommentátort, vagy akár büfésnénit, hogy onnan, Pestről közvetítse az eseményt?”

– fogalmazott az írónő.

Hozzátette, hogy a közvetítésen nem lehetett mást hallani, mint a helyszíni hangokat, az ottani felkonfot, zenét. „Csak én éreztem ezt így megalázónak?” – tette fel a költői kérdést.