Elhunyt Boros Lajos rádiós, gyönyörűen emlékezett meg róla egykori kollégája

Boros Lajos csütörtök délután tért örök nyugovóra 78 évesen, aki Magyarországon egyértelműen a rádiózás úttörőjének számított, Bochkor Gáborral közös rádióműsorát százezrek hallgatták reggelente. A művészt még a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették, elismervén szakmai nagyságát.

A Blikk cikke szerint már régóta tudni lehetett, hogy Boros Lajos súlyos beteg, évek óta küzd különbözően súlyos egészségügyi problémákkal, egészen eddig sikeresen – 78 éves koráig több ütést kiállt, mint amennyit általában ember ki tud. Egyebek mellett súlyos prosztataproblémákkal, daganatos megbetegedéssel, szívbetegséggel kezelték, pacemakert is kapott, öt hétig kómában is volt.

Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy Boros meggyógyult, a Blikknek adott nyilatkozatában akkor arról beszélt, hogy készen áll a visszatérésre, ráadásul szüksége is lett volna a pénzre, mert a sok orvosi kezelés nagy erőforrásokat igényelt:

„Ha már a gyógyszereimet ki tudnám belőle fizetni, megnyugodnék, és úgy érezném magam, mint egy krőzus. Összesen tizennyolc különböző pirulát kell szednem egy nap, van olyan gyógyszerem, amely négy-ötezer forintba is kerül, szóval több tízezres tételről beszélünk. Be kell vallanom, a tartalékaimat erősen feléltem, amikor kómában voltam, szóval igen, nagyon sokat segítene egy rádiós fizetés”

Erre jött létre később a „Lali király CsütörTöke” című beszélgetős műsor is a YouTube-on, hogy segítsen a rádiósnak némi megélhetést adni. Ráadásul a szakma is összeállt mögötte: Gálvölgy János, Majka, Nagy Feró, Jakupcsek Gabriella, Koltay Róbert és Havas Henrik is ott volt a vendégek között.

Rónai Egon, az ATV műsorvezetője, aki korábban kollégája volt Borosnak a rádióban, a Facebookon osztott meg egy szívhez szóló bejegyzést, amelynek a címe is már méltó: „Elment Lali király. Nincs trónörökös, ez a birodalom vele megszűnt”.

Ahogy Rónai fogalmaz, biztosan emlékezni fog mindenki arra, ahogy a Danubius, majd a Sláger Rádióban dőlt mindenki a nevetéstől Lajos poénjait halva. Rónai ezen a ponton emlékezett meg a közös munkáról:

„Mi egy szobában ültünk Danubiusos éveink végén, és nagyjából mindketten ugyanakkor jöttünk el, más-más a történet. Nekem fájt is, ő csak megkönnyebbült. Na de amíg együtt ültünk! Írnám, hogy együtt dolgoztunk, de abban a szobában csak akkor tudtam dolgozni, ha Lajos nem volt bent. Mindenről volt története, poénja vagy valami morgolódása”

Rónai Egon gyönyörű megemlékezését az alábbiakban lehet részletesen elolvasni, egy pedig biztos: Boros Lajos távozásával hatalmas űr marad a médiában, az ikonikus rádiós százezrek napját tette jobbá évtizedeken keresztül.

Nyugodj békében, Boros Lajos!