Valami egészen undorítót találtam a ruhák között a budapesti turkálóban, a helyszínen összehánytam magam

Sára egy csajos napot tartott Budapesten és úgy döntött, hogy a nap csak róla fog szólni, olyan dolgokkal amiket szeret: kávézott, ebédelt, elment egy moziba, végül pedig végig szeretett volna járni pár ruhaboltot, hogy meglepje valamivel magát. Ez a valami azonban egy életreszóló "élmény" lett:

Sziasztok! Láttam ezt a fogyasztóvédelmi blog jellegű cikksorozatotokat és velem is történt valami, amit ha érdekes lehet akkor nyugodtan jelentessétek meg. Szóval töltöttem a saját kis saját magamnak dedikált napomat és betértem néhány budapesti ruhaboltba. Alapvetően eléggé hónap vége volt már, így nem túl vastag bukszával vágtam neki a vásárlásnak, de mindenképp szerettem volna valami szép és egyedi darabot venni. A boltok kínálata után (ahol már egy pulóver is 12 ezer forintba kerül, de ezt most hagyjuk is) eszembe jutott, hogy régebben jártam a turkálókat és rengeteg gyönyörű, olcsó holmit tudtam magamnak vásárolni.

Gondoltam most is így teszek és bele is vettem magam a second hand ruhákat áruló boltok forgatagába. Az egyik helyen középre voltak betéve ilyen fakkokba amolyan aki kapja marja jelleggel egymásra szórt ruhák, pont láttam, ahogy egy zsákot kiürítenek és így a "friss" árut nézhettem át. Szépen nézegettem a darabokat, majd az egyik mélyebbre nyúlás alkalmával valami a kezembe akadt. Azt hittem egy különleges kiegészítő és kihúztam: a szemem kikerekedett és pár másodperccel később hatalmasat sikítottam. Az eladók rögtön odajöttek, de az ő reakciójuk is hasonló volt, én eközben már el is hánytam magam, egyrészt a látványtól, másrészt a meglepetéstől. Szerencsére nem volt sok vevő a boltban, de biztos, hogy ők is kiborultak volna.

Egy döglött galamb volt a ruhák között, azt sikerült a kezembe fogni. A boltban dolgozó két lány is kétségbeesett, oda se bírtak nézni, szóval az utcán leszólítottunk egy férfit, hogy segítsen kidobni a halott madarat. Szerencsére az első ember akit megállítottunk rögtön meg is tette ezt a szívességet és jól derült rajtunk, a három kétségbeesett nőn, akik közben szemüket eltakarva várták az események végét. Megköszöntük a fiúnak a segítséget (köszi még egyszer, ha esetleg itt vagy és ha megkeresnél, akkor vendégem vagy egy kávéra, vagy bármire) aztán próbáltunk lehiggadni. Kérdeztem őket, hogy ez gyakori eset-e, mire mondták, hogy sajnos időnként előfordul, hihetetlen mennyiségű ruhával dolgoznak a belső raktárakban, előfordulhatnak ilyenek, ők eddig csak hallottak ilyenről, de átélni rettenetes volt.

Egymást nyugtattuk, míg végül a ruhát amit korábban kinéztem megvásároltam, de előtte még viccelődtünk egy kicsit oldva a hangulatot, hogy tuti galambmentes-e. Soha ennyire undorító élményben még nem volt részem, de annak nagyon örülök, hogy három kedves embert is megismertem egy ilyen rémes szituációban. És hogy elvette-e a kedvem a turizástól a kedvem? Attól nem. De az biztos, hogy az összeömlesztett ruhák közé soha többet nem nyúlok be, maradok a vállfára akasztott daraboknál.