Ellopták az édesanya utolsó ajándékát: a kamera mindent vett mégsem történt semmi, nem a 100 000 forintos kár fáj a legjobban

Pár héttel ezelőtt plazmát adtam az egyik belvárosi centrumban. Ilyenkor az ember vagy kér egy kulcsot az egyik szekrényhez, vagy a közös szekrénybe pakol, amihez ugyancsak el kell kérni a kulcsot, vagy egyszerűen felakasztja a kabátját a fogasra. Valójában ennek se kellene különösebb kockázatnak lennie, mivel az egész tér jól láthatóan be van kamerázva, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy meglovasítja valaki másnak a ruháját, azt igencsak könnyű lenne nyakon csípni.

Egy magyar újság címlapján derül a fél a világ, Hollywood legünnepeltebb rendezője is megosztotta az őt ábrázoló lapot

Olvass tovább...

Nem vagyok igazából egy aggódós típus, de mivel egy komolyabb értékkel bíró márkás télikabátban érkeztem, úgy gondoltam mégse lenne szerencsés egyszeren a fogason hagyni, a tárolófiókba viszont nem fér be egy ekkora kabát, ezért a közös szekrényhez kértem kulcsot, amiben akár nagyobb bőröndök is elférnek. Amikor kinyitottam a szekrényt, láttam hogy valaki el is helyezett ott egy jó nagyméretű bőröndöt. Az alatta levő polcra tuszakoltam be a kabátomat, illetve a pulóveremet.

Szóltam is a recepciósnak, hogy mi történt, megkérdezték a jogászukat, aki azt javasolta, hogy mindenképpen tegyek feljelentést, mert bár ők a kamerák alapján valószínűleg meg tudják állapítani a tettes kilétét, az adatait értelemszerűen nem adhatják ki harmadik félnek. Annyit később elárultak nekem, hogy a felvételek alapján azonosították az elkövetőt, és a képeken jól kivehető, hogy ki az aki a kabátomat berakja a bőröndjébe.

A feljelentés gyorsan megtörtént, a rendőrőrsön sem várakoztattak sokat, pedig mindenki ezzel rémisztgetett előzőleg, de én bizakodó voltam. Ismeretlen gyanúsított ellent indult eljárás, lediktáltam az adataimat, biztos voltam benne, hogy gyorsan pont kerül az ügy végére. A napokban azonban levelet kaptam a rendőrségtől, ami előtt teljesen értetlenül állok, és nem tudom mit kellene tennem.

Nem sikerült azonosítaniuk a tettest, pedig még a centrum recepcióján is azt mondták nekem, hogy ők már tudják, ki volt az.

Úgy érzem cserben hagytak. Igazából nem is az anyagi kár zavar a legjobban (ez nagyjából 100 ezer forint körül lehet), hanem hogy ennek a kabátnak eszmei értéke volt. Édesanyámtól kaptam, nem sokkal a halála előtt kaptam tőle karácsonyra. Mindig mikor magamra húztam, kicsit úgy éreztem, hogy ő is melegít a téli hidegben, itt van velem, véd. Az eset azonban fellebbentette a fátylat, miszerint valójában egyedül vagyok, és nincs senki, aki tényleg megvédjen. Se anyukám, se a rendőrség. Lehet nekem kell kézbe vennem a dolgokat?