Fuvart kértem a reptérre és 130 ezer lett a számla: az utazást is le kellett mondanom, hogy kifizessem a tartozásomat

Szerencsére egyre többen mesélik el nekünk szürreális kalandjaikat és annak is nagyon örülünk, hogy sokan az öniróniát és saját magát emésztést választják a szolgáltatószerktor cseszegetése helyett. Íme egy levél, ami bemutatja, hogyan bukhatsz egy este 100 ezer forintnál többet, de azt is megmutatja, hogy miért nincs igazad ha felháborodnál. Olgi, köszi az olvasmányt:

Sziasztok kedves Promotions.hu olvasók! Gyakori olvasója vagyok az oldalnak, a többi olvasó által beküldött levelet különösen kedvelem - sokszor olvasni felemelő, de felháborító történeteket is. Az enyém egyik említett kategóriába se fér bele - leginkább tanulságosnak mondanám, bár ha kevésbé finoman akarnék fogalmazni, mondhatnám azt is, hogy oltári nagy idióta voltam. A történet meglehetősen ártatlanul indul: hosszabb ideje el volt tervezve egy utazásom, amire viszonylag hosszan takarékoskodtam. Csak egy európai nyaralásról volt szó, semmi extrém, de nekem sokat jelentett - volna.

A nagy út előtt rettenetesen izgatott voltam, ezért úgy döntöttem, hogy a feszültséget egy barátnőmnél vezetem le, némi pezsgő társaságában. Az este kiváló hangulatban telt, rengeteget nevettünk, és tervezgettük, hogy miket fogok csinálni külföldön - egy ponton egy másik barátnőm is csatlakozott hozzánk, így a hangulat még tovább fokozódott, mondhatni kicsit ittasak voltunk. Eljött azonban az a pont, amikor hangulat ide-oda, de el akartam indulni, hogy mindenképp odaérjek, és még egy kicsit kifújjam magam a reptéren - a gép indulásáig még bőven volt időm. 

Utólag belegondolva meglehetősen ittas állapotban taxit rendeltem, reptéri fuvar, semmi különös - nagyon kedvesnek találtam, hogy még fel is hívott, hogy már itt van. Amikor lementem, akkor döbbentem rá, hogy nem hogy itt van, hanem már egy jó ideje itt van: amikor beültem a taxióra egy magasabb számot mutatott mint a kezdőtarifa, de egyébként tény és való, hogy várnia kellett rám a sofőrnek, így hát elindultunk a reptérre.

Útközben beugrottam egy benzinkútra, ami közben szinten eltelt némi idő, de rózsás állapotból kifolyólag különösebben nem zavart - elvégre egyszer élünk, és annyira még mindig nem mutatott vészes összeget a taxióra. Innentől a reptérre való útra bevallom, nem annyira emlékszem - a következő kép, hogy a taxiban ülök, és az óra 130.000 forintot mutatott. A taxis a meglepett fejemet látva elmesélte, hogy elaludtam, és többszöri ébresztés ellenére sem igazán voltam hajlandó felkelni - kidobni az autóból nem akart, felkelteni nem tudott, így hát egyetlen megoldás maradt, a munkaköri kötelesség teljesítése: várt, míg magamhoz térek, bekapcsolt órával, miközben több óra eltelt.

Szerencsémre volt nálam annyi pénz - az összeg egy jelentős részét képezte a nyaralásra szánt pénzemnek, amin ezek után természetesen nem tudtam részt venni. Az eset jó pár éve történt velem fiatalabb, bohémabb koromban, ám egy életre szóló leckét jelentett.

Olga, 38