Romlott étel, erőszakoskodó futár, felcserélt rendelések, telefonos zaklatás és durva agresszió - életveszélyes szerencsejáték innen rendelni

Van egy igen kiterjedt, minden kerületben házhozszállító étterem, akivel nemcsak nekem gyűlt már meg a bajom. Szinte egyik barátom sem rendel már onnan a rengeteg negatív tapasztalat miatt, azonban én (főleg az ár érték arány miatt) mindig újabb és újabb esélyt szavazok nekik, viszont most elérkezett az az úgynevezett utolsó csepp.

Kezdem az elejéről: egyszer egy nagyobb baráti összejövetelre tőlük választottunk ételt. Heten rendeltünk, ebből sajnos 3 étel romlott volt: a túrógombóc valószínűleg nem megfelelően volt tárolva. Már az az egy kanál is elég volt ahhoz, hogy ez a három ember egy napig hasmenéssel szenvedjen. A húslevest ehetetlenül elsózták (de nem kicsit, majdhogynem megállt benne a kanál szinten volt teli sóval), ez végül a kukában landolt.

A következő kevésbé súlyos, ám annál bosszantóbb eset az az, hogy az ételrendelés egy lottó náluk. Rendelsz valamit és nagyjából 50 százalék esély van rá, hogy nem azt kapod, amit rendeltél. Az apró tévedéseket általában itt is lenyelem (krumplit kapok rizs helyett, csirkenuggets-et rántott hús helyett) azonban egyszer visszaküldtem az ételt, mivel párolt tintahalat kaptam rántott sajt helyett és ez már egy olyan értelmezhetetlen tévedés volt számomra, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni. Na meg, ki nem állhatom a tengeri ételeket. A futár természetesen visszaküldött édesanyámnak azon testrészébe ahogy kijöttem, amikor kihozta az új rendelést és közölte, hogy egy elkényeztetett sznob p*csa vagyok.

Lépjünk is ezen vonal mentén tovább: szerintem az étterem résztvesz valamiféle börtönből szabadult emberek társadalomba visszaillesztése programba, mert olyan arcok hozzák a kaját, hogy halálfélelmem van ajtót nyitni. Vagyis csak volt, az utolsó esetig, mert azóta már találtam erre a problémára megoldást: itt a rendelés átvételénél mikor nyújtottam a kezem a kajáért, akkor a futár visszahúzta és erősen alkoholos befolyáltságról árulkodó hanggal megkérdezte:

Húúú, de csinos vagy nem hívsz be?

Utána ez a párbeszéd játszódott le:

Nem. Kérem amit rendeltem.

Jaj, cica, vissza akarsz juttatni a börtönbe? Nem bírok magammal.

Itt már úgy voltam vele, hogy elengedem a rendelést, mivel egyre közelebb jött, majd megkérdezte egyedül vagyok-e itthon. Mondtam, hogy nem, ő pedig, hogy hazudok. A mai napig isteni szerencsének tartom, hogy a három macskám levert és összetört egy vázát, aminek a hangja mintha kizökkentette volna, odaadta az ételt és elment.

Ennek a lényegesen szoftosabb verziója az, amikor csak elegánsan odabüfögte nekem egy másik jóember, hogy:

Borravaló? Azzal mi lesz?

Majd mikor nem adtam, hát szintén oda küldött, ahová a kollégája a múltkor.

A másik szintén bosszantó, futárokkal kapcsolatos dolog, hogy amikor elindultak a rendeléssel felhívtak és telefonon kellett őket navigálnom, egészen a házig. Majd megérkezve megkértek, hogy menjek le, mert nehéz parkolni és amúgy is sietnek.

Erre egyébként egy egyszerű, ám annál hátékonyabb megoldás született. A rendelésem megjegyzése így néz ki:

Nem tudtok elérni telefonon. Az ételt pedig tegyétek az ajtó elé, nem fogom tudni kinyitni.

Ha hiszitek, ha nem, ez megoldotta az összes futárral kapcsolatos gondot.

Ez a cikk most azért született meg, mert éppen tegnap úgy döntöttem, hogy hosszabb külföldi tartózkodás után megnézem, változott-e valami. Rendeltem rántott sajtot krumplipürével, majd elfogyasztottam a kihozott borsófőzeléket fasírttal. Hát nem adta ki na. Egyébként megnéztem az étterem értékeléseit is, Magyarországon belül ennyi rossz véleményt én még étteremről nem láttam, szóval nem létezik, hogy ne tudjanak ezekről a problémákról és mindenki ugyanazokról számolt be, mint én.

A furcsa az, hogy lenne potenciál bennük, mert egyébként ha sikerül eltalálniuk mit kértem, akkor az étel mindig finom volt. Lehetséges, hogy a sztárokkal való óriásplakáton reklámozás helyett inkább a hiányosságokra kellene fordítani a pénzt.