Megmentette Magyarországot az első hazánkba látogató pápa - úgysem találod ki, mikor történt

Immár ezer évnél is hosszabb a magyarság és a kereszténység közös története, lévén i.e. 1000. után elhozta a Magyar Királyság számára a katolikus vallást az addig Vajk néven regnáló uralkodó. A megkeresztelése után Istvánként királlyá váló vezető egy olyan összefonódást alapozott meg, amely láthatóan tartós kapcsolattá érett. Ugyan a Vatikán és a mindenkori Magyarország (és jogelődei) közötti együttműködés korántsem volt mindig felhőtlen, hazánk mindig bátran fordulhatott Rómához, és annak aktuális első emberéhez, a pápához. Talán a leginkább akkor érezhettük magunkat közel a legfőbb paphoz, amikor a lengyel Karol Wojtoyla vezette a szentszéket. II. János Pál pápa ugyanis egy testvéri nemzet gyermeke volt, és a hírhedt Vasfüggönyön innen került 1978-ban a kereszténység élére. A szeretett pápa 2005-ös haláláig többször is járt nálunk, legendásan kedvelte hazánkat. 

Azonban sokkal, de sokkal korábbra kell visszamennünk II. János Pálnál, ha az első, idelátogató pápáról akarunk értekezni. Ugyanis miközben állítólag a hivatalosan 266. római katolikus pápának számító Ferenc az utolsó lehet a sorban, egy baljós jóslat szerint, addig a mi "elsőnk" egy bizonyos IX. Leó volt. A német származású egyházfő a 152. volt a sorban. Elsősorban nem az egyház támogatta 1048-as megválasztása során, hanem maga a német-római császár.

Azonban IX. Leó mégsem volt elfogult szinte sohasem eredeti hazájával kapcsolatban, és mindössze öt esztendőt felölelő "uralma" alatt alig maradt tétlen. A szentatya csak pár hónapot töltött Rómában, kezdetben hatalma megerősítésén, illetve a szakadár, és egyedi reformokat követelő püspökök meggyengítésén fáradozott.

1050 körül hosszú utazásra indult, és Itália területén erősítette a köznép hitét a vallásban, illetve emelte magasabb szinte a pápa iránti köztiszteletet. 

1052-ben érte el a talán legfontosabb sikerét, ugyanis az egymással pattanásig feszült helyzetben lévő Német-római Császárság és a Magyar Királyság közti békéért emelt szót.

Ezért első pápaként látogatott személyesen magyar földre. Leó presszionálta mind a két felet a Pozsonynál zajló, végül nyolchetes ostrom beszüntetésére. Ugyan I. András király elfogadta a békét, ám nem volt hajlandó a korábban beígért adót megfizetni Henrik császárnak. Szavának megszegéséért ugyan a pápa kiátkozással fenyegette meg a magyar uralkodót, ám a végül békekötés nélkül beszüntetett harcokat követően együtt távozott a német hadakkal, s tért vissza Rómába.

Leó nem sokkal később ismét diplomataként találta magát harci eseményekben, ugyanis a normannok elleni fellépés során a frontvonal közelében időzött. Az északiak foglyul ejtették, ám végül sikeresen meggyőzte őket a békesség fontosságáról. 1054-es szabadon engedése után pár hónappal az Örök városban érte a halál. Az 51 évesen elhunyt Leót 1082-ben avatták szentté.