Családi ebéden járattam le a nővéremet, évek óta nem tudjuk mi van vele: még aznap kiderült, hogy nem volt igazam, de azóta sem merem bevallani mekkorát hibáztam

Nóra évek óta egy súlyos titkot cipel magával, amit nem tud tovább magában tartani. Egy családi vita az egész életét megváltoztatta, testvérét pedig ekkor látta utoljára. Most az ő történetét olvashatjátok:

Nem volt könnyű az utóbbi néhány év a családunknak. És tudom, hogy az, hogy eddig eljutottunk végső soron az én hibám, de bőven volt előzménye is a történteknek. Kezdem az elején: a testvérem és én semmiben sem hasonlítunk. Ő mindig is problémás volt, sokat hiányzott a suliból, rossz társaságba keveredett, máskor pedig ki sem jött a szobájából, egyszóval nehezen vette az élet akadályait. Folyamatosan az alkoholizmus határán billegett, nem talált rendes munkát, mindig pénzügyi nehézségei voltak.

Én pedig épp ellenkezőleg: kis koromtól kezdve tudatosan építettem a pályámat, sokat tanultam, plusz feladatokat vállaltam, szakkörökre jártam, megválogattam a barátaimat és ha valami nehézség adódott, igyekeztem azt megoldani. Ennek meg is lett az eredménye: rögtön a gimnázium után felvettek egyetemre és nem sokra rá sikerült megcsípnem egy kiváló gyakornoki helyet, amivel egyre magasabb fizetés is járt. Ennek a kemény munkának köszönhető az is, hogy a párommal együtt tudtunk venni egy lakást, annak ellenére, hogy a mai világban ezt lehetetlennek kiáltják ki.

Az örömömet természetesen meg akartam osztani a családdal és szerveztem egy lakásavató ünnepséget, ahová a testvéremet is meghívtam. El is jöttek, beszélgettünk, megcsodálták az otthonomat, ami nagyon jól esett. Finom ebédet főztem, desszertet. Ekkor csörgött a mobilom. Tudtam, hogy munkaügyben keresnek, így gyorsan felvettem és elő akartam keresni egy dokumentumot. Akkor láttam meg, hogy eltűnt a fiókból majdnem két millió forint. A papíroknál tároltuk, ezt a kicsinek nem mondható összeget és most nem volt ott.

Azonnal tudtam, hogy mi van a háttérben: a nővérem éppen ma mondta, hogy mennyire rossz anyagi helyzetben van, biztosan ő tette el. Letettem a telefont, kimentem és nyíltan megvádoltam. Évek haragját zúdítottam rá, elmondtam mindennek és követeltem, hogy adja vissza a pénzt. A szüleim is megdöbbenve néztek, ő pedig próbált valami szánalmas hazugsággal kibújni a felelősségrevonás alól, végül elrohant. Utoljára még azt kiabáltam neki, hogy a rendőrök fogják keresni.

A szüleim is vigasztalhatatlanok voltak, azt mondták, hogy ez már nekik is nagyon sok. Hazamentek és megígérték, hogy másnap kitaláljuk mi legyen. A párom nem tudott ott lenni aznap, mivel volt egy fontos meetingje, így későn ért haza. Nem akartam egyből rázúdítani a történteket, valamint szégyelltem is, hogy miattam eltűnt ennyi pénz, így hagyta, hogy ő beszéljen először. A szavai egy életre az agyamba égtek.

Elmesélte a napját, a meetinget, majd zárásképp ennyit mondott:

De a legnehezebb az volt a napban, hogy parkolót találjak a banknál. Viszont sikerült, betettem a két milliót a közös számlánkra.

Nem akartam hinni a fülemnek és ekkor eszembe jutott: reggel mondta, hogy elviszi a pénzt, hogy ne itt álljon a fiókban. Hát kiderült az igazság és én azt hittem elsüllyedek. A családunk azóta sem hallott a testvéremről én pedig azóta is őrzöm ezt a titkot, amivel lehet, sőt, több mint valószínű, hogy tönkretettem egy ember életét, aki már amúgy is padlón volt. De nem merek színt vallani.