Egy magyar kocsma falán rémisztő felirat jelent meg az oroszokról

Szovjet megszállás Magyarországon

A második világháborúval sajnos még nem értek véget a 20. század tragédiái, sőt: 1945-től 1989-ig Magyarország szovjet megszállás alatt állt. A „felszabadítók” jelenléte fokozatosan a hétköznapok részévé vált: katonai konvojok, laktanyák, titkosított objektumok és állandó fegyveres jelenlét volt hazánkban. A Vörös Hadsereg katonái ott voltak mindenhol, ami gyakran a civilek életére is hatással volt. Egyesek emlékei szerint a velük való együttélés sokszor félelmet, kiszolgáltatottságot és emberi tragédiákatt jelentett.

Egy VB-vereség és az elfajult vita

Kevéssé ismert a szovjet megszállás utolsó civil áldozatának a története, ami már a "rendszer" vége felé történt. 1986 nyarán három szovjet katona betért a gyulafirátóti kocsmába - a tervek között szerepelt a heveny alkoholfogyasztás, ami később provokációvá fajult.

A magyar futballválogatott friss, 6–0-s veresége Mexikóban jó alapot szolgáltatott a gúnyolódásra, a mindkét fél (a helyi lakossá és a katonák) által elfogyasztott ital pedig természetesen csak olaj volt a tűzre. A hangulat elmérgesedett, a kocsmáros kitessékelte őket - ezután történt az eset, ami utána hosszú évekig tabutémának számított a faluban.

Tankkal tért vissza a gyilkos

Az egyik katona nem nyugodott bele az erélyes kitessékelésbe: fogta magát, majd elindult a határban hagyott T–72-es harckocsiért. Nem sokkal később a lánctalpak megjelentek a falu szélén. A tank csöve a kocsma ajtaja felé mutatott, de a jármű lefulladt, Radics József, a falu egyik lakója, viszont nem tudott elugrani előle: a harckocsi agyonnyomta a 36 éves férfit. Az események lényegében azt jelentették, hogy aznap este egy idegen hadsereg magyar állampolgárt ölt, békeidőben.

Eltussolt igazság, elmaradt felelősség

A korabeli igazságszolgáltatást és a szovjet-magyar viszont ismerve sajnos annyira nem meglepő, de az ügy sosem jutott el bíróságig. A szovjetek belső vizsgálatot ígértek, de a magyar hatóságok semmit nem kaptak. A faluban senki nem beszélt róla, még az áldozat fia csak évekkel később tudta meg, mi történt valójában az apjával, végül pedig senki nem bűnhődött a gyilkosságért.

Emléktábla és néma fájdalom

Ma egy szerény emléktábla jelöli a gyilkosság helyét: csendesen emlékeztet arra, hogy a megszállás nemcsak politikai és katonai kérdés volt, hanem személyes tragédiák sorozata is. Radics József halála a szovjet jelenlét talán legsötétebb oldalát idézi fel: azt, amikor a jog, az igazság és az emberi élet kevesebbet ért, mint egy részeg katona hirtelen döntése.

Dokumentumfilm Magyarország szovjet megszállásáról és a Vörös Hadsereg bűneiről:

forrás: veol.hu