Újabb magyar iskolába jutott be kamera, a körülmények még egy szeméttelephez is méltatlanok

A Csepel-sziget egyik elfeledett zugában áll egy épület, amelyről a helyiek csak félhangosan beszélnek. Napfény is ritkán szűrődik be a törött ablakokon és aki belép, úgy érzi, mintha valami figyelné a lépteit. A falak nemcsak a múlt porát őrzik, hanem valami sokkal sötétebbet - torz arcokat, vicsorgó árnyakat, amik mintha a vakolat alól próbálnának kitörni.

A folyosókon minden tárgy a pusztulásról mesél, de a csendben néha felhangzik valami… egy lépés, egy sóhaj, mintha az iskola még mindig tanítani akarna, csak nem azt, amit valaha tanított.

A hely, ahonnan nincs visszatérés

Van egy hely a Csepel-sziget déli csücskében, amiről a helyiek csak suttogva mernek beszélni. Egy elhagyatott iskola, ami egykor gyerekzsivajtól volt hangos, ma pedig a csend és a kőkemény rettegés birodalma.

Hivatalosan a Csete Balázs Általános Iskola kihelyezett tagozata volt, de a helyiek és az urbexesek csak "szellemi iskolaként" vagy a "pokol iskolájaként" emlegetik. Nem véletlenül.

Aki ide belép, egy olyan világba csöppen, ami egyenesen egy Stephen King regényből lépett elő. Az omladozó falak, a szétszórt tankönyvek és a hátborzongató csend önmagában is ijesztő lenne, de ami a falakon várja a betévedőket, az minden képzeletet felülmúl. Ez nem egy egyszerű rom, ez egy kapu a sötétségbe.

A falak, amik a gonoszt ábrázolják

Az iskola igazi horrorját nem az omladozó vakolat vagy a törött ablakok jelentik, hanem a falakra festett, bizarr és torz "gyerekrajzok". Ezek a képek azonban nem ártatlan firkák.

A falakról groteszk, vicsorgó arcok, démoni figurák és ijesztő, torz lények bámulnak vissza, mintha egy elátkozott elmegyógyintézet falai között járnánk. A rajzokat valószínűleg későbbi látogatók készítették, de a hatásuk letaglózó.

A képek egy olyan nyomasztó, gonosz atmoszférát teremtenek, amitől a legedzettebb kalandoroknak is megfagy a vér az ereiben. Több urbexes is beszámolt arról, hogy az épületben furcsa hangokat, suttogást és lépéseket hallottak, mintha az egykori diákok szellemei még mindig a folyosókon bolyonganának, csapdába esve a falakra festett rémálmok között.

Az enyészet szimbólumai

Az épület minden szeglete a pusztulásról és a reménytelenségről mesél. Egy magányos hintaló a sarokban, egy széttépett baba a földön, a porlepte padokon heverő, szétázott tankönyvek - mind egy letűnt, ártatlan kor mementói, amiket most beborít a sötétség.

Az iskola a 2000-es évek elején zárt be, miután a környékről elfogytak a gyerekek. Azóta az enyészet és a vandalizmus vette át az uralmat.

A hely látogatása ma már életveszélyes. A tető beszakadt, a padlót üvegszilánkok és szögek borítják és az egész épület szerkezetileg instabil. De a valódi veszélyt nem a fizikai sérülések jelentik, hanem a lelki trauma, amit a falakon látható borzalmak okoznak. Ez az iskola a tökéletes példája annak, hogyan válhat egy ártatlan hely a legmélyebb félelmeink játszóterévé.