Döbbenetes helyre bukkantak a Kádár-korból, ilyet csak a kiváltságosok láthattak

Tass, mint urbex helyszín?

A SZOT-üdülők egykor a magyar munkásosztály pihenésének szimbólumai voltak. Az állami szakszervezeti hálózat révén működtetett létesítmények a Kádár-korszakban évente több százezer embernek biztosítottak megfizethető nyaralási lehetőséget. A Balaton partján, hegyvidéki tájakon vagy épp a főváros közelében sorra épültek az ilyen üdülők, ahol a dolgozók beutalóval, kiszámítható körülmények között, egyszerű, de tiszta környezetben pihenhettek.

A rendszerváltás után azonban a rendszer, amely ezeket fenntartotta, megszűnt. A szakszervezetek elvesztették korábbi erejüket, a támogatások elapadtak, az üdülők fenntartása pedig gazdaságtalanná vált. Sok helyet eladtak, másokat privatizáltak, de rengeteg épület maradt gazdátlanul. A piaci versenyben ezek az egyszerű szálláshelyek nem tudtak lépést tartani a modern igényekkel. A szolgáltatások elmaradottak maradtak, az infrastruktúra nem fejlődött, a közönség pedig lassan elmaradt.

Ma ezeknek az üdülőknek jelentős része üresen áll. Az épületek lassan pusztulnak, sok helyen betört ablakok, omladozó falak, gazos udvarok jelzik az egykori élet nyomait. Ami egykor családok százainak nyári menedéke volt, ma lakatlan, elhanyagolt betonváz. Nincs pénz a felújításra, de igény sincs már rájuk úgy, mint régen. A régi világ, amelyben ezek a helyek értelmet nyertek, eltűnt, és vele együtt az igény is arra, amit képviseltek.

A tökéletes urbex helyszín?

Az urbex, azaz az elhagyott helyek felfedezésének művészete arra hív, hogy a múlt suttogásaira érezzünk rá. Szürkülő épületek, elhagyott termek, beomlott lépcsők és rozsdás kapuk - mind olyan kapuk, amelyek túlmutatnak a valóságon, és egy másik világba vezetnek minket. Ahogy a villanykörték kifényesedett üvege mögül még mindig elővillan a régi dicsőség, úgy láthatjuk meg a SZOT‑üdülő csonka falai mögött is a valaha élt lendületet. Ha szereted az urbex felfedezést, ahol minden törmelék egy történetet mesél el, akkor a budapesti SZOT‑üdülő tökéletes helyszín lehet a következő kalandodhoz.

Az elhagyatott SZOT-üdülő megmarad, a Kádár-korszak kiirthatatlan.

A SZOT‑üdülők a Kádár‑korszak jellegzetes nyaralóhelyei voltak, amelyek a munkásosztály számára kínáltak megfizethető pihenési lehetőséget. Szakszervezeti beutalóval lehetett hozzájuk jutni, így a családok számára ezek az üdülők egyszerre jelentettek szabadságot és közösségi élményt. A nyugatos, tengerparti nyaralásokról álmodó generációk számára a SZOT‑üdülők valóságos kapukat nyitottak: közel volt a természet, olcsón elérhető volt a kikapcsolódás, miközben az állami rendszer is igyekezett ezzel csillapítani a lakosság igényeit. Ma azonban ezek az épületek rendre elhagyatottan, őrzi a múlt rezdüléseit – és sok urbex‑rajongó kedvenceivé válnak, mert valaha pezsgő közösségi terek voltak, mára pedig csendben omladozó emlékművek.