A Keresztapa titkai, amiket 50 évig senki sem vett észre

A filmtörténet egyik legnagyobb alkotása, A Keresztapa (1972) forradalmasította a maffiafilmek műfaját, örökre bevéste magát a mozi aranykönyvébe.

Francis Ford Coppola rendezésében, Mario Puzo briliáns regényének adaptációjaként a produkció olyan nyers valósággal, megrázó érzelmi percekkel és erőteljes történetvezetéssel tárja elénk a Corleone család sorsát, amely addig példa nélküli volt a filmiparban, és máig kitörölhetetlen nyomot hagyott a filmtörténelemben.

De vajon mitől lett ennyire hiteles és időtálló? Milyen titkok rejlenek a kulisszák mögött?

Marlon Brando átalakulása Don Vito Corleonévá

Marlon Brando, aki Don Vito Corleonét alakítja, figyelemre méltó módszerrel formálta karaktere hű mását. A próbafelvételek alatt a színész vattapamacsokat helyezett a szájába. Bravúros ötletének hála hibátlan módon bemutathatta akkoriban a rendhagyó karakter jellegzetes arckifejezését, mimikáit és beszédstílusát. Az ötlet annyira bevált, hogy a forgatáson egy speciális szájprotézist is készítettek számára, amelyet a jelenetek alatt viselt. 

A híres, cirmos macska igazából a rendezői véletlen észrevételétől vált szimbólummá

Az egyik legismertebb jelenetben Don Vito Corleone egy macskát cirógat, miközben üzleti ügyeket tárgyal. Érdekesség, hogy a négylábú kedvenc nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben. Francis Ford Coppola a forgatás helyszínén talált rá a kóbor állatra, és úgy döntött, beépíti a film egyik legikonikusabb nyitójelenetébe.

A jelenetben Don Vito Corleone (Marlon Brando) az irodájában tölti idejének meglepően nyugodt pillanatait, időközben egy hűséges alvilági hívének,  Bonasera temetkezési vállalkozónak tart leckét a tiszteletről és a lojalitásról.

A doromboló macska szelídsége és Corleone rideg hatalma közötti éles különbség külön tapsot érdemel, kiemeli a karakter összetettségét, félelmetesebb, maffiafőnöki mivoltját. A macska dorombolása egyébként olyan hangos volt, hogy utószinkronizálni kellett Brando néhány sorát.

Valódi lófej a sokkoló jelenetben

A film egyik legfelkavaróbb jelenetében egy hollywoodi producer az ágyában találja szeretett lovának levágott fejét. A hitelesség érdekében a stáb egy valódi lófejet használt, amelyet egy helyi vágóhídról szereztek be.

A színész, John Marley nem tudta előre, hogy igazi lófej kerül az ágyába, így reakciója teljesen őszinte volt, ami még hatásosabbá tette a jelenetet.

Színészi improvizációk és valós sebesülések

James Caan, aki Sonny Corleonét alakítja, híres volt improvizációs képességeiről. Az egyik jelenetben, amikor Sonny dühében összetöri egy fotós kameráját, valójában Caan spontán döntése volt, hogy pénzt hajít a földre a sérült eszközért kárpótlásul.

Egy további emlékezetes mozzanatban, ahol Sonny megtámadja sógorát, Carlót, a verekedés olyan hevesre sikeredett, hogy Gianni Russo, aki Carlót játszotta, valóban megsérült: eltört egy bordája és kificamodott a válla.

A rendezői szigor és a családi lakomák

Francis Ford Coppola minden erejével arra törekedett, hogy a színészek között hiteles, életszerű kapcsolatok alakuljanak ki, amely a vásznon és a forgatáson kölcsönösen egy összetartó, valódi családi kötelék érzetét keltette.

Ennek érdekében rendszeres közös vacsorákat szervezett számukra, ahol mindenkinek a filmbeli karaktere bőrébe bújva kellett részt vennie. 

A forgatás helyszínének kihívásai

A Paramount stúdió eredetileg azt szerette volna, ha a filmet modern helyszínen, például Kansas Cityben forgatnák, hogy amennyire tőlük telik, csökkentsék a film elkészítéséhez szükséges költségeket. Coppola ugyanakkor ragaszkodott ahhoz az ötletéhez, hogy a történet hű maradjon az eredeti időszakhoz és helyszínhez, így végül megállapodtak, hogy a második világháború után fennmaradt New Yorkban forgassák a remekművet.

A döntés hatalmas mértékben befolyásolta a film autentikus, komor hangulatát és sikereit.

A színészek kiválasztásának érdekességei

Al Pacino Michael Corleone szerepére való kiválasztása hagyott némi nyomot maga után, nem teljesen zökkenőmentesen alakultak az események. A stúdió vezetése kezdetben más színészeket preferált, mint például Robert Redfordot vagy Ryan O'Nealt.

Coppola azonban kitartott Pacino mellett, aki végül emlékezetes alakítást nyújtott a nézők óriási örömére. Érdekesség, hogy Robert De Nirót is meghallgatták Sonny szerepére, de túl agresszívnek és nyersnek találták a karakterhez.

Később De Niro a második részben a fiatal Vito Corleonét alakította, amiért egy Oscar-díjat is bezsebelt.

A Keresztapa trilógia három filmjének végignézése összesen körülbelül 9 óra és 20 percet vesz igénybe. Az első rész, A Keresztapa 2 óra 55 perc hosszú, a második rész, A Keresztapa II. 3 óra 22 percig tart, míg a harmadik rész, A Keresztapa III. 2 óra 42 percen keresztül ígér szenvedélyes pillanatokkal átszőtt, intenzív drámai fordulatokat és csavarokat. 

Az alábbi videóban a maradandó élményt ígérő alkotás előzetesét láthatod, amely ha elnyeri tetszésed, minimum 9 óra és 20 teljes perc erejéig a fotelbe szögezhet.