Újravizsgálták a 2000-es évek legsikeresebb sorozatát, káros ellentmondásokra bukkantak benne

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a nőknek (és biztosan néhány férfinak is) egy egész generációja nőtt fel az 1998-ban adásba kerülő, ikonikus sorozaton, ami négy nő botladozását követi nyomon New York végtelen, hatalmas városában. A sorozatot akkoriban hiperrealisztikusnak szánták, azonban így visszanézve igen sok kérdést vet fel a kultikus alkotást.

Fogadjátok szeretettel a kritkámat a A Szex és New York-ról, mely igen nagy port kavart, mivel szemérmetlenül és igen expliciten, a nők örömét középpontba helyezve ábrázolta a szexualitást.

Ezzel párhuzamosan kiszakította a nőket a megszokott szerepköreikből: életük középpontjában a karrier és a párkapcsolatok, valamint az önmegvalósítás állt.

A sorozat hat évadot élt meg, amit két film is követett, melyek népszerűsége már nem tudta megugrani az első évadok átütő sikerét, de még így is sokan voltak kíváncsiak arra, hogyan is alakul a négy barátnő élete. A sorozat kezdete óta eltelt 26 év és ennyi idő távlatából már egészen máshogyan tekintünka szereplők viselkedésére és a közöttük működő dinamikákra is. A főszereplő Carrie Bradshawélete és személyisége akkoriban sok nőnek jelentette az abszolút etalont, azonban a mai kor pszichológiai ismereteinek fényében teljesen új megvilágításba kerül a karaktere.

A Szex és New York már az előzetese alapján nagyon népszerűvé vált:

De nem minden arany, ami fénylik.

A főszereplők mindegyike ilyen, vagy olyan módon, de a new yorki elithez tartozott: olyan életszínvonalon éltek, amit a foglalkozásuk alapján nem feltétlenül engedhettek volna meg maguknak. Carrie egy magazinnál volt cikkíró és nagyjából heti egy anyagot kellett megírnia, amiből fenn tudott tartani egy saját new york-i ingatlant. Charlotte egy múzeumban volt kurátor, de a sorozat nagyobb részében inkább volt munkanélküli, vagy legalábbis nem került kidomborításra, hogy mivel is telnek a vásárláson kívül a napjai. Miranda munkaügyi jogász, Samantha pedig talán marketinges, talán nem, de ők ketten egy igazán maszkulinnak beállított munkakörben próbálnak kemény nőként érvényesülni.

A szereplők személyiségjegyeit jobban megvizsgálva azonban aggasztó tünetek egész sora bontakozik ki.

A főszereplő Carrie amolyan udvartartásként kezeli a mellészegődött barátnőit, akik állítólag mindennél fontosabbak neki, valójában viszont csak azért szükségesek számára, hogy valaki hallgassa az állandó panaszkodását. Miranda szigorú és határozott személyisége valójában végtelen önbizalomhiányt takar, aki nincs tisztában a vágyaival, a céljaival és az értékeivel, emiatt pedig épp az ellenkezőjét éri el annak, amit sugározni akar magáról: alárendeli magát a barátainak, a főnökeinek és a férfiaknak. Samantha szexuális szabadosságáról üvöltenek a kötődési problémák és az, hogy valójában nem önazonos: a számtalan, gyakran ismeretlen partner és ezek váltogatása azt sugallja, hogy nem bízik abban, hogy egy férfi hosszútávon kitarthat mellette. Charlotte rendszeretete pedig valójában egy az életét megkeserítő kontrollmánia, amivel mindenképpen érdemes segítő szakemberhez fordulni.

A sorozat új évada az És egyszer csak... címet viseli:

Párkapcsolataik rendre bántalmazóak, az általuk felfestett férfiideál képe torz.

Carrie nagy szerelme egy olyan férfi, aki többször verte át, megalázta, otthagyta az oltárnál: ennek a kapcsolatnak a beteljesülését pedig egy valódi tündérmeséhez hasonlítják, miközben a férfit, akire minden nő vágyik megcsalta és kiadta az útját. Miranda és férje is többször megtépázták egymást: képtelenek kompromisszumot kötni és alkalmazkodni, a közöttük lévő intimitás silány és sekélyes és még egy megcsalás is bejön a képbe. Samanthát is megcsalják, folyamatosan küzd azzal, hogy egy férfi nem őt helyezi az első helyre, önszeretetre hivatkozva lép ki ezekből a kapcsolatokból, miközben csak fél a sérüléstől, ami bőven kijutott neki. Charlotte párja üdítő kivétel: a vallási különbség okozta akadályokat leküzdve sikerül egy szép és egészséges kapcsolatot kialakítaniuk, de volt férje mellett tökéletesen körvonalazódik az, hogy ő sem áldásos kézzel választ: kapcsolatukba egészségtelen módon beleszól az anyósa, a gyermekáldással kapcsolatos vágyait kigúnyolják és a testi szükségleteiről sem vesznek tudomást.

Na de a sorozat kapott egy folytatást, amelyben már a mai szemléletek jobban érvényesülnek, gondolhatnánk naivan.

A Netflix mintájára már az HBO Max-ra is beszivárgott az a fajta nyitott hozzáállás, hogy gender kérdésekkel foglalkozni kell, anélkül nem lehet trendi és izgalmas, valamint kellően mélyértelmű egy film. Így Miranda rájön, hogy valójában a nőket szereti (miközben az alkoholizmusával küzd) és több ponton is megjelennek a mai kor beszédtémáját szolgáltató társadalmi dilemmák. Bemutatják, hogy milyen egy nem bináris személy élete és azt is igyekeznek árnyalni, hogy mit tehet egy szülő, ha a lánya hirtelen már nem akar lány lenni, 15 évesen. A sorozat egyébként szerintem nem bírja el ezeket a témákat, ám ha a cél a szórakoztatás és a minél színesebb karakterek behozatala volt, akkor persze más a helyzet, korábban is hozzányúltak már az azonos neműek közti szerelem boncolgatásához. A sorozat megújult, a szereplők már nem hamvas harmincasok, egy dolog azonban nem változott: továbbra is mindannyian Carrie baját próbálják meggyógyítani, aki ezt el is várja, mint prioritást a körülötte élő, saját családdal rendelkező emberektől, akik szintén hatalmas terheket cipelnek. így arról, hogy milyen is az igazi barátság, továbbra sem tudunk meg sokat, hiába a frissen megszerzett új és nyitott szemlélet az írók és alkotók oldaláról.