Magyarország hivatalosan is az öt legjobb között szerepel, Milák Kristófnak köszönhetően 190 ország a nyomunkba sem ér
Olvass tovább...
Ez minden reményüket keresztül húzta.
A mai hihetetlen film- és sorozatdömpingben nagyon nehéz maradandót alkotni. Az ingerküszöb egyre feljebb van és nehéz kitűnni, hiszen minden műfajban ontják magukból a stúdiók a szériákat. Azonban ha ebben a zajban valakinek mégis meghallják a hangját, akkor az azt jelenti, hogy sikerült megugrania egy elsőre lehetetlennek tűnő feladatot. A Kiút című sorozatnak ez sikerült.
A történet elsőre egyszerűnek tűnik: egy átlagos széthullóban lévő, kívülről azonban tökéletesnek tűnő amerikai család betéved egy kisvárosba, kimenni azonban már nem tud belőle. Ottrekedtek, sok más emberrel egyetemben, akik valami különleges okból mind ugyanarra az útra kanyarodtak rá. A sorozat azonnal magával ragad, bár a karakterek árnyalásával a legnagyobb jóindulattal sem lehetne megvádolni.
Amennyire egyszerűen és egysíkúak a karakterek, annyira izgalmas és fordulatos maga a sztori. Olyan horrirsztikus mesevilágot teremtettek meg, amire még Stephen King is elismerően csettintett, a horrorok atyja beismerte, hogy bizony több ponton megijedt a sorozattól. Az erdőben olyan misztikus lényeg mászkálnak, melyek sötétedés után jönnek elő és darabokra tépnek mindenkit, aki az útjukba kerül (legalábbis egy ideig). Elpusztíthatatlannak tűnnek és van bennük még valami félelmetesen ijesztő: nagyon lassan sétálnak és közben mosolyognak. Abszolút emberi nyelven beszélnek, de nem fog rajtuk a golyó és még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan micsodák is ezek a furcsa entitások.
Olvass tovább...
Csütörtökön érkezik a 3. évad utolsó része az HBO MAX-ra és bár nem kellett atomtudósnak lenni, hogy kikövetkeztessük: ennyi rejtélyes szálat lehetetlen egy epizód alatt elvarrni, de reménykedtünk benne, hogy mégis sikerül. Sokan nem tetszésüket fejezték ki az elején tapasztalt feszes tempó belassulása miatt és ennyi idő után bosszantó az is, hogy semmi konkrétum nem derült még ki, de a készítők azt ígérték, hogy a 4. évad visszahozza az induló részek hangulatát és magyarázatokat is kapunk majd. Addig marad a kínzó várakozás: hiszen alsó hangon 1-2 év kell hozzá, hogy az új epizód megérkezzen a streaming szolgáltatóhoz.
A csavaros történetek és a nyomasztó atmoszféra mellett hajlandó az ember elnézni azt az elvitathatatlan tényt, hogy a sorozatban csak hős és gonosz archetípusok jelennek meg. Van a rettenthetetlen, nehéz múltú seriff, a város védőszentje, a tékozló apa, aki most már figyelne a családjára, a problémás kisfiú, akire minden létező veszély leselkedik, az állandóan hisztérikusan tomboló tinédzser lány, aki állandóan a szüleit bünteti, nehogy azok esetleg tudjanak foglalkozni a saját dolgukkal is. Az ellenszenves, mogorva, de egyébként jószívű zseni, az angyalnak ábrázolt ősanya, aki a gyermekeiért bármire képes, az elhivatott orvos, aki belehal, ha egy félig kettőbe fűrészelt embert nem tud megmenteni egy varrótűvel, a morfiumfüggő, aki kettő nap alatt leszokik és az erős női vezető, akit annyira megkeményített az élet, hogy már semmiben sem hisz.
A sorozatra igaz az is, hogy a konfliktusok 90 százaléka elkerülhető lenne, ha a szereplők kommunikálnának egymással és nem próbálnának folyton puszta kíméletből egymás arcába hazudni a normalitás kedvéért egy olyan helyen, ahol éjszakánként alakváltó démonok portyáznak és fák segítségével lehet teleportálni. Nem látom értelmét ebben a szituációban titkolózni, de nyilván ki kell tölteni az évadokat, hiszen a végén még egy négy részes minisorozatban megoldották volna a hely rejtélyét és hazajutnak.
Ettől függetlenül ami után elkezdtem nem aludtam és egyben ledaráltam a részeket, mert letehetetlen és semmit nem ront a minőségén az, ha tisztában vagyunk a hibáival.
Olvass tovább...