Különleges ajándékot kaptam a barátaimtól, mindannyiukból kiábrándultam amikor felfogtam mit adtak nekem

Petra már évek óta nem találja azt a férfit, aki megdobogtatná a szívét, ám ezt nem bánja. Remekül érzi magát egyedül és csodálatos barátai vannak. A születésnapja közeledtével bulit szerveztek neki, azonban az események egy idő után nagyon rossz fordulatot vettek.

Eddig azt gondoltam, hogy egy nagyon szerencsés lány vagyok: szerető szüleim vannak és szám szerint öt darab fantasztikus barátom. Nagyon közel érzem őket magamhoz, de egyszerűen olyan a személyiségem, hogy nem szeretek magamról fecsegni. Nem is nagyon van miről: jó gyerekkorom volt, elégedett vagyok magammal, van hobbim, sportolok is, igazából azt gondolom, hogy egy boldog ember vagyok. És az is boldoggá tesz, ha a barátaim beavatnak az érzéseikbe és soha nem éreztem úgy, hogy azért, mert én nem tudok miről panaszkodni, az ő problémáik fárasztanának engem. 

Egy dolgon azonban időről időre nem tudunk túl jutni: azon, hogy szerintük sikertelen a szerelmi életem.

Igen, jó ideje nincs párkapcsolatom, de ennek nincs oka. Nyitott szemmel járok, de nem keresek és a fent leírtak miatt úgy érzem, hogy szingliként is teljes életet tudok élni. Akkor sem volt ez másképp, amikor közeledett a születésnapom. Tudtam, hogy a legjobb barátaim készülnek valamire, de arra, ami a partin várt, álmomban sem gondoltam volna.

Azt mondták, hogy egy különleges ajándékkal készülnek.

Nem tudtam mire számítsak, egy dolog volt, amire nagyon vágytam: évek terveztünk egy külföldi utazást, mi eddig ilyen olyan elfoglaltságok miatt nem akart  összejönni. Bíztam benne, hogy ezzel kapcsolatos ez a nagy titkolózás és szervezkedés. Amikor eljött a nagy nap, akkor az egyik kedvenc budapesti bárunkban találkoztunk. A hangulat remek volt, beszélgettünk, iszogattunk, de észrevettem, hogy egyre jobban nézelődnek az ajtó felé, majd hirtelen az egyik lány felkiáltott.

,,És meg is jött a meglepetésünk!"

Odanéztem és egyszerre összezavarodtam. Egy nagyon vagány, rövid, színes hajú lány, bőrkabátban, fülbevalókkal, piercingekkel. Kérdően néztem a barátaimra, akiknek az arca csak úgy ragyogott az izgatottságtól. Gyorsan felálltak és eszközöltek egy bemutatást:

Ő itt Nara és gondoltuk hogy jól kijönnétek. Neki sincs kivel töltenie a Valentin napot.

Tátva maradt a szám. Nem akartam elhinni, hogy ez az, amire gondolok. Nem tudtam magamban tartani a döbbent kérdést: ti azt hiszitek, hogy én a... lányokat...? Kezdett leolvadni a mosoly az arcukról és egyikük átvette a szót: te egy csodálatos lány vagy és mióta ismerünk nem volt pasid és nem is láttunk senkivel. Arra gondoltunk, hogy talán csak nekünk is félsz elmondani, hogy nem érdekelnek úgy.

Elképesztően mérges lettem. Narának megköszöntem, hogy eljött, összeszedtem a cuccaimat és elindultam. A többiek marasztaltak, de én dühösen odafordultam és közöltem, hogy azért mert mindegyikük egy lelki nyomorult, én pedig rendben vagyok magammal, azért még nem kell ilyen megalázó helyzetbe hozni. Jobb az, hogy kéthetente más után bőgtök, mint hogy én várok valakire, akivel működni fog. Gratulálok.

Azóta lehiggadtam és egy kicsit megbántam, amit mondtam.

Azóta nem kerestük egymást. Nem akarom, hogy egy ilyen félreértés miatt tönkremenjenek ezek az értékes kapcsolataim és azt hiszem elég csúnya dolgokat mondtam nekik. Közben meg azt gondolom, hogy ők is megbántottak és semmibe vették a határaimat. Nem egészen tudom, hogyan kellene ezt a konfliktust feloldani. Félek, hogy ez most végleg el lett rontva és nem hogy szingliként, hanem barátok nélkül leszek februárban és utána is.