Kibontottam a férjem karácsonyi meglepetését, azonnal kicsúszott a lábam alól a padló: nem értette a családom miért zokogok

Teodóra minden évben nagyon várta a karácsonyt, az év legfontosabb ünnepeként kezelte. Férje mindig fantasztikus ajándékokkal lepte meg, idén azonban egy kis hiba csúszott a tervbe és véletlenül megtalálta a meglepetését. Most az ő történetét olvashatjátok:

Idén azt hiszem minden nő legrosszabb rémálma vált valóra karácsonykor. Azóta sem tértem magamhoz, azóta sem értem, hogy mi történt. A karácsonynak nálunk minden évben igen nagy hagyománya van. Összeül a család, ajándékozunk, beszélgetünk és kifejezetten büszke vagyok arra, hogy ezek az ünnepek minden hisztériától, rosszindulattól, vagy épp intrikától mentesek. Másban is különlegesek vagyunk: én például sohasem kutakodtam ajándékok után, mivel szerintem azok kibontásának megvan a helye és az ideje, ez pedig a fa körül van, 24-én.

Ezért is voltam nagyon csalódott, amikor véletlenül megtaláltam a karácsonyi ajándékomat.

Egy 10 napos Maldív-szigeteki nyaralás volt, egy csodálatos hotelben, repjegyekkel. Egy utazási iroda intézte, azonban a dátumot eléggé furcsának találtam: az utazás dátuma ugyanis egyezett azzal, amire korábban azt mondta, hogy üzleti úton lesz. De gondoltam, hogy ez is a terv része, nem foglalkoztam vele. Igyekeztem azt a 10 napot én is szabaddá tenni, de úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy véletlenül megtudtam mi a meglepetés.

Eljött a karácsony este és az ajándékbontás.

Amikor kinyitottam a csomagomat, akkor nagyon meglepődtem. Egy szép ékszer volt benne. Összezavarodtam, aztán arra gondoltam, hogy esetleg nem akarja, hogy a család tudjon az utazásról és majd később adja át. Az este további részében szótlan voltam, ami fel is tűnt neki, kérdezgetett, majd odasúgtam, hogy hol van a másik ajándék? Milyen másik ajándék? Értetlenkedett, majd kis telhetetlennek nevezett és megígérte, hogy majd az üzleti útjáról is hoz nekem valami szépséget.

És ekkor leesett mi történik: az, ami az Igazából szerelem című filmben is megesett.

A megcsalás gondolatától darabokra tört a szívem.

Nem bírtam türtőztetni magam és kifolytak a könnyeim. A család azonnal vigasztalni kezdett, kérdezték, hogy mi a baj, mire azt feleltem, hogy fáradt vagyok és lefekszem, a férjemet pedig megkértem, hogy kísérjen fel a szobába. Ahogy becsukta az ajtót, rögtön szembesítettem. Ezután már ő is sírt. Elköszönt a vendégektől, akik még hallottuk, hogy lent mulatnak, majd feljött és átbeszélgettük az egész éjszakát. Izgalomra vágyott, kalandra, de fojtogatta ez az egész és nem tudta hogyan zárja le, gyenge volt. De nem akar elveszíteni. Itt tartunk most és nem tudom mitévő legyek. Azt látom rajta, hogy megbánta és az utóbbi időben minden voltam, csak jó feleség nem. Időt kértem, ő pedig most retteg, látom rajta. A viszonyt ott előttem, telefonon lezárta. A lány kérlelte, hogy legalább az útra menjenek el, de a férjem hajthatatlan volt. Lehet még innen visszaút? Van még esélyünk a boldogságra? A párterápián is gondolkozom, de annyira szégyellem ezt bárkinek elmesélni...de az az igazság, hogy még mindig szeretem és szerintem ő is engem, de most annyira megalázva és elárulva érzem magam, hogy nem csak őt, hanem magamat is gyűlölöm.