Kettesben maradtam a testvérem pasijával, ekkor olyan dolgot tett velem, amit képtelen vagyok felfogni

Lili és a testvére, Bianka mindent megbeszéltek egymással. A két testvér élete azonban merőben más fordulatot vett. Lilivel a párja hét év után váratlanul szakított, míg Bianka megismerte álmai férfiját és a fellegekben jár. Egy alkalommal kettesben maradt a húga párjával, ekkor pedig valami olyan dolog történt, amire álmában sem számított. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Szeretném megosztani a történetemet, de nem könnyű leírnom. Nagyon szégyellem. Az az igazság, hogy a tavalyi év egy igazi mélyrepülés volt nekem. A párom egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy nem akar már velem lenni, mert beleszeretett valaki másba. Az egész életünk, minden közös volt, amit így egy huszárvágással kihúztak alólam. Ezzel nagyjából egy időben a testvérem pedig megismerkedett egy férfival, akivel a dolgaik csodálatosan alakulnak. Én nem tudtam maradéktalanul örülni az örömének. Az ő boldogságát látva én csak még nyomorultabbul éreztem magam. Kedvesek voltak velem, sok programra hívtak, de nekem mindenről csak a magányom jutott eszembe. 

Egyik alkalommal, mikor épp hármas programról jöttünk haza, akkor a tesóm elszaladt mosdóba és kettesbe maradtam a pasijával.

Ha jobban belegondolok, addig sosem maradtunk még ketten, valahogy nem alakult úgy. Már épp mondani akartam valamit, de ő szólalt meg előbb. Rám nézett és beszélni kezdett:

Ne haragudj Lili, de neked valami hihetetlenül kellemetlen a személyiséged. Észre sem veszed, hogy mérgezed a testvéredet. Nem ismertelek milyen voltál, amikor még megvolt a párod, de ha akkor is ennyire rossz és negatív társaság voltál, akkor nem csodálom, hogy lelépett. Szedd össze magad és változtass az életeden, ne csak sajnáltasd magad.

Teljesen megdöbbentem, megszólalni sem tudtam. Időközben visszaért a testvérem, aki semmit sem tudott az előbbi jelenetről. Én jeleztem, hogy fáradt vagyok és felmegyek a szobámba.

Magamra csuktam az ajtót és zokogtam, de utána elgondolkoztam.

Az elején nagyon mérges voltam, el akartam mesélni a testvéremnek, hogy bánt velem a pasija, de ahogy ott feküdtem a sötétben, elkezdtem meglátni az igazságtartalmát annak, amit mondott. Minden történetet, boldog pillanatot magamra forgattam vissza, hogy nekem mennyire rossz. Mindenről csak a negatív dolgok jutottak eszembe, nem örültem más boldogságának, sőt: irigy és kicsinyes voltam. Ráadásul a családommal is. Ez megbocsájthatatlan. Annyira elszégyelltem magam, hogy nem bírtam elaludni.

Elhatároztam, hogy a változás útjára lépek. 

Másnap felkeltem és mintha egy mázsás súly esett volna le a vállamról. Még az utam lején tartok és nem mondom, hogy nem látom borúsan a dolgokat, de igyekszem másokra is figyelni magamon kívül. Sokaknak feltűnt, hogy vidámabb, viccesebb lettem, ez pedig nagyon jó érzéssel tölt el. A testvérem pasija is kedvesebb velem, a múltkor ő kérdezett meg, hogy elkísérem-e őket kirándulni, tehát már nem zavarja a társaságom. Nem tudom megmondani, hogy abban igaza volt-e, hogy ilyen voltam régebben is és azért hagyott el a párom, vagy pedig a szakítás után romlott le ennyire a kedélyállapotom, de ez már mindegy is. Senki nem akar egy folyton panaszkodó hisztérikával randizni. Így, ha ismét szeretnék egy párkapcsolatot, akkor előbb magamat és az életemet kell megszeretnem, csak utána tudok valaki másnak megfelelő társa lenni. Azt mindenesetre nagyon szégyellem, hogy ennyi ideig energia vámpírkodtam és az is nagyon zavar, ahogyan ez kiderül. De remélem, hogy hamarosan elfelejtik azt, hogy mennyire elviselhetetlen voltam és más szemmel néznek majd rám.