Nyilvánosan megszégyenítették a medencébe belepiszkító kisfiút, majdnem verekedésbe torkollott az egyik szülő arcoskodása

Klára és László a telet egy Magyarországhoz közeli wellness hotelben töltötték. Néhány napra szoktak kiruccanni az ünnepek után, a mostani kirándulás azonban inkább átok volt, mint  áldás. A levelüket változtatás nélkül közöljük:

Üdvözlöm, Kedves Promotions.hu! Szeretném (vagyis hát nem szerettem volna, de végül így alakult) én is gyarapítani az oldalukat egy személyes történettel, ami a közelmúltban esett meg velem a családommal. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az újévet már-már hagyományszerűen valamilyen wellness komplexumban töltjük: idén egy külföldi, ám Magyarországtól nem túl messze elhelyezkedő hotel ajánlatát néztük ki. Minden szupernek tűnt, arra minden esetben figyelünk, hogy a kisfiunk is el tudja magát foglalni, itt is volt gyerekmedence. Az ilyen helyekre általában jellemző a gyerekbarát hozzáállás, akkor is, ha a kicsi valamit kiönt, kiborít, összeken, nem ért még minket emiatt atrocitás.

A kisfiunk most tanulgatja a szobatisztaságot, igazából 80 százalékban már odamegy a dolog, ahová kell.

Most is, mint mindig, elmondtuk neki, hogyha mosdóba kell mennie, akkor szóljon az anyukájának, vagy nekem és azonnal kikísérjük. A gyerekmedence partján ücsörögtünk a feleségemmel, amikor észrevettük, hogy történt egy kis baleset. A kisfiam mégsem szólt időben a nagydolgára. Azonnal mentünk volna be érte, ám ekkor meghallottak az egyik szülőt, aki már ekkor is roppant barátságtalan hangon kérdezte, hogy kinek a gyereke sz*rt a medencébe?

Felhúztuk a szemünket, mert nem ehhez vagyunk szokva, jeleztük, hogy a mi kisgyerekünkről van szó, de legyen szíves fogja vissza magát. Nem vett vissza az arcoskodásból, hanem beleállt teljesen az auránkba és számonkérően megkérdezte, hogy most mégis mit mondok a többi szülőnek? Mert az én fiam miatt most az egész medencét le kell engedni, ezt a részleget pedig ma már nem lehet használni és ugyanannyit fizettek, mint én, akinek a kölyke tönkretette a többi gyerek szórakozását.

Rém kellemetlen volt az egész, azzal próbáltam érvelni, hogy a kisgyerekes részlegeken ez előfordul és biztosan a többi szülővel is megesett már, de természetesen vele nem, ő észreveszi, ha a gyerekének mennie kell.

A nyilvános megszégyenítés nagyon megviselte a fiamat is.

A kisfiam sírni kezdett, mire az agresszív szülő, aki egyébként férfi volt, azt mondta neki, hogy akkor kellett volna bőgni, mikor vécére kellett menned. Na itt teljesen eldurrant az agyam és a feleségem húzott vissza, hogy ne kenjek le neki egyet. Mégis milyen jogos beszél így más gyerekével? A feleségem fogott vissza és  jelezte, hogy a kisfiam is fél és én bánnám meg jobban.

Végül az úszómester is odajött és rendet tett.

Szerencsére a mi pártunkon állt és elhallgattatta a férfit, majd közölte, hogy mindössze egy óra elég lesz a víz cseréjéhez, addig lehet menni a játszóházba, vagy éppen ebédidő van. A férfi még bemutatott nekünk, de erre már nem reagáltam. Megvigasztaltam a kisfiamat és próbáltam megnyugtatni, hogy semmi baj nem történt, de az eset megviselte és azóta emésztési gondjai vannak. A férfinak és a családjának az utolsó napja lehetett, mert utána szerencsére nem láttuk őket, de nagyon aggasztó belegondolni, hogy egy ilyen embernek ki csinált gyereket és főleg milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akit egy ilyen őstulok nevel fel.