A testvérem részegen egy szörnyű dolgot mondott a családi vacsorán, édesanyám elsüllyedt szégyenében

Brigitta és családja az idei évben is együtt töltötték a karácsonyt, a meghitt ünneplés helyett azonban olyan dolog történt, amire senki nem számított. Testvére egy kis iszogatás után olyan családi titkot árult el, ami az egész családot tönkreteheti. Most az ő történetüket olvashatjátok:
Szeretném megosztani a velem történteket, hátha attól enyhül a bennem lévő düh és csalódottság. Most karácsonykor történt, hogy összejöttünk 24-én, az egész család. Régóta így szokás, ha éppen van párunk, akkor ő is csatlakozik hozzánk, de az biztos, hogy ezt a napot mindig együtt töltjük. Ez eddig egy nagyon kedves hagyomány volt nekem és persze voltak feszültségek a családban, a nap végére azonban mindig a béke és a szeretet volt az, amit éreztünk.

Most azonban az egész este máshogy alakult.

A testvérem idei éve nem volt a legjobb: olyan mélyrepülésbe kezdett, amit nem tudtunk mire vélni. Elhagyta a párja, kirúgták a munkahelyéről és inni kezdett. Nem tragikusan sokat, de megszaladt a bulizás, amit egy kicsit aggódva figyeltünk. Nem szóltunk neki, hiszen felnőtt ember, de úgy tűnt, hogy nagyon nincs jól. A mostani estére is két üveg pezsgővel érkezett, amit meg is ivott. Eléggé elkezdett befordulni, mi pedig próbáltuk őt jobb kedvre deríteni, de sikertelenül.

Végül aztán anyám hozta szóba a dolgot.

Jelezte neki, hogyha nem inna ennyit, nem lenne rosszkedvű, itt pedig elszabadult a pokol. A testvérem magából kikelve kezdett el kiabálni, hogy mi nem értjük meg őt és anyám is csak ahhoz ért, hogy hazudjon. Soha nem láttam még ennyi indulatot rajta, ötletem sem volt, hogy mi játszódik le a fejébe, így megkérdeztem, hogy mi a baj, mire egészen döbbenetes választ adott:

Az a baj Brigi, hogy az egész életem egy baromi nagy hazugság. Nem vagyunk testvérek.

Fogalmam sem volt, miről beszél és kérdően néztem rá, de igazán akkor ijedtem meg, amikor megláttam a szüleim arcát, akik szinte falfehérek lettek.

Azonnal mondjátok el, hogy mi folyik itt.

Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Anyám sírni kezdett, apám idegesenn közölte, hogy ez nm az én dolgom, de nem tágítottam. A  testvérem már artikulálatlanul kiabálva sírt, én pedig tudni akartam, hogy mégis mi ez az egész.

Ami kiderült, a legvadabb álmaimnál is szörnyűbb volt, több évtizedes családi titok derült ki.

Anyám mesélni kezdett, a szemét végig a padlóra sütötte és szinte motyogott: kiderült, hogy volt egy másik férfi még korábban, amikor apámmal nagyon rosszul mentek a dolgai. Terhes lett ettől a férfitól és akkor jöttek rá, hogy ők ketten összetartoznak. A férfit elhagyta és nem szólt neki a gyerekről, apámmal együtt nevelték fel. Ő volt a testvérem. Anyám nem értette honnan tudta meg a testvérem, aki elmondta, hogy a múltkori takarítás alkalmával megtalálta a naplóját, amit elolvasott.

Összeállt a kép: ezért zuhant meg ennyire. Azt érezte, hogy nincs családja, hogy nem a testvérem és hogy őt kevésbé szeretik, mert mellékágról lett.
A testvérem kiviharzott a szobából és azóta nem érjük el.

Írt nekünk egy üzenetet, hogy időt kért, amíg letisztázza az érzéseit, addig pedig ne keressük. Próbáljuk ezt tiszteletben tartani, de nagyon nehéz: szeretném, ha tudná, hogy bennem semmilyen érzések nem változtak, a szüleim pedig eddig is úgy szerették, amilyen. Félek, hogy örökre kiszakadt a családból és végleg lecsúszik a lejtőn.