Megalázták a Tolna vármegyei élelmiszerboltban vásárló édesanyát, a gyereke előtt égette le a boltos

Brigitta mint oly sok más édesanya, ő is keményen dolgozó édesanyaként neveli a gyermekét. Egy kemény munkanap után  szeretett volna vásárolni, ekkor tért be egy Tolna vármegyei élelmiszerboltban, ahol a kiszolgáláson kívül kéretlen jótanácsokat is kapott. A levelét változtatás nélkül közöljük*:

Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha a felháborodásom szélesebb közönséghez is eljutna, így kérem, hogy amennyiben úgy gondolják, az olvasókat érdekelheti, ami velem történt, akkor jelentessék meg, erre engedélyt adok. Sajnos én nem házasodtam be jó helyre és soha nem loptam, csaltam, vagy hazudtam, így kénytelen vagyok becsületes munkából nevelni a gyerekemet. A férjem szintén hasonlóan gondolkozik az életről, mint én, így nem volt kérdés, hogy átlagos körülmények között is nevelni szeretném a gyerekemet. Szerencsére van is egy csodálatos kisfiunk, akiért minden egyes percben hálát adok az égnek.

Időnként előfordul, hogy nem tudunk mindent megcsinálni, nekünk is csak két kezünk van, így történt ez aznap is, amikor betértem a lakóhelyünkhöz közeli (a bolt pontos nevét nem írhatjuk ki, az esetleges jogi következmények miatt, így a továbbiakban Tolna vármegyei kisboltként hivatkozunk rá) élelmiszerboltba.

A kisfiam már éhes volt és fáradt, én pedig szintén hasonlóan éreztem magam.

Bevallom, igen, szoktunk néha napján gyorskaját enni. Nem vagyok szuperanya, megengedem a gyereknek, hogy egyen csokit, meg chipset, azon a bizonyos napon is ez volt, amikor beszólt az az eladónak nem nevezhető személy nekem az élelmiszerboltban. Két műszakot húztam le a gyárban és mikor a konyhára, meg a házimunkára gondoltam, akkor az élettől is elment a kedvem. Így a kosarunkba aznap Kinder tojás, Cheetos, zackós tészta, meg kakaó került.

Amikor a kasszához értem és pakolni kezdtem, akkor a kisfiam megkérdezte, hogy mikor ebédelheti meg a chipset.

Mondtam neki, hogy ahogy kiléptünk a boltból.

Az eladó erre felhorkant, majd az orra alatt, de jól hallhatóan azt mondta, hogy az ő idejében még nem volt luxus főzni. Nem volt kedvem konfrontálódni, így elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, de ettől még bántott. Gyakran van lelkiismeretfurdalásom azért, mert ennyit dolgozok és én is gyakran gondolok arra, hogy nem egészséges ez a gyereknek, de sok szeretetet kap.

Amikor behúzgálta a termékeket, akkor mondta a végösszeget, kifizettem, majd ezt mondta:

Tudja, hogy ebből mennyi, hús, zöldség, vagy gyümölcs jönne ki?

Nem akartam mondani, hogy a magyar élelmiszerárak mellett semennyi, de továbbra sem volt kedvem felvenni a kesztyűt egy ennyire értelmetlen és méltatlan "harcban". Megköszöntem a tanácsot és az észrevételt, majd pakoltam el. Mikor már mentem kifelé akkor utánam szólt: az ilyen anyák miatt vannak az elhízott, cukorbeteg gyerekek. Itt eltörött a mécses. Kijöttem és kibontottam a fiam chipsét, amit boldogan majszolgatott, én pedig arra gondoltam, hogy vajon van-e még egy annyira sz*r anya Magyarországon, mint én vagyok.

A boltosnak meg ennyi örömet kívánok az életben, hogy egy hozzá hasonló, munkás embernek ilyet szóljon be, mint nekem. Gratulálok.

_{*Annak tartalmáért szerkesztőségünk nem tud felelősséget vállalni.}