A nevelőapám lánya bejött a szobámba, majd a fülembe súgott valamit: emiatt akár el is válhatnak anyámék

Fecó édesanyja válása után sokáig nem találta a helyét. Mikor végre megismerkedett egy férfival, akivel a dolgaik remekül haladtak, akkor örült édesanyja boldogságának, ám az események egyszer csak nem várt fordulatot vettek. Most az ő történetét olvashatjátok:

Fogjátok fel ezt valami gyónásnak. Azt hiszem valami szörnyű dolgot tettem, valami helytelent és  hamarosan választanom kell édesanyám és az én boldogságom között. Apámmal a kapcsolatuk borzalmas volt: felüdülés volt mindenkinek, hogy elváltak, de anyám hatalmas kudarcként élte meg a házassága felbomlását. Sokat sírt és hiába bíztattam az ismerkedésre, a szíve zárva volt. Ameddig meg nem ismerte Palit, aki futárként hozott hozzánk csomagokat. Anya egyre gyakrabban rendelt, pedig közel sem volt szüksége ennyi holmira és ez egészen addig tartott, míg Pali meg nem kérdezte, hogy esetleg találkozhatnának-e máshol is, mint a nyitott ajtó. Rég nem hallottam anyát úgy kacagni és igent mondott.

A kapcsolatuk remekül haladt: én is megismertem őt és anya is a lányát.

Első látásra feltűnt, hogy mennyire dekoratív a lánya, de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Pali gyakran kifejezte mennyire félti a  lányát és nem hagyná, hogy akárkivel összejöjjön. Én szimpatikus voltam neki, de a dolgok úgy álltak, hogy ő mégiscsak a mostohatestvérem lesz, ez pedig maximum a felnőttfilmekben életszerű szituáció. A gond azzal volt, hogy lelkileg is nagyon egy hullámhosszon voltunk. Sokat beszélgettünk, sok időt töltöttünk együtt, főleg akkor, amikor a szüleink az összeköltözés mellett döntöttek. Korban is nagyon közel állunk egymáshoz, ő 19 én pedig 20 éves vagyok, mindketten az egyetem végén terveztünk elköltözni. Nem tudtam nem észrevenni, hogy egyre több a lopott pillantás, a kétértelmű megjegyzés, a véletlen érintések, hosszú ölelések találkozásoknál. És őszintén nem is bántam.

Az idilli mozaikcsaládunkat azonban egy váratlan ajánlat borította fel.

A nevelőapám lánya egyik éjszaka bejött hozzám, leült az ágyamra és a fülembe súgta: te is akarod? Egy másodpercig teketóriáztam, de ekkor már elcsattant az első csók és nem álltunk meg itt. Az éjszaka frenetikus volt. Hihetetlen ez a lány, mintha nekem csinálták volna, teljesen megrészegülve feküdtem az ágyamban miután visszalopózott a szobájába. A titkos viszonyunk immár három hónapja tart. A múltkor már egy egész hétvégét töltöttünk együtt és nem tudjuk egymást megunni. A lelkiismeretem azonban egyre több gondot okoz: ha kiderülne mit művelünk egymással, akkor az apja azonnal elhagyná anyámat, aki annyi ideig volt boldogtalan és magányos. De én sem akarom elveszíteni ezt a lányt és ország világ előtt büszkén fel akarom vállalni, ahogy ő is engem.

Félek színt vallani, de azt mondta, hogy nem vár már rám sokáig.

Ő azt mondja, hogy csak a saját magunk boldogságáért vagyunk felelősek, máséért nem. Ebben igaza is van, de mégis csak az anyám. Persze arra is van némi esély, hogy lenyelnék a békát, de időnként már testvéreknek hívnak minket, szerintem nem venné be a gyomruk. Szerinte megbocsájtanának nekünk és egymásnak is, de pont ezt szeretem benne: annyira optimista, akkor is, amikor az ember arcába üvölt az igazság. Mondjak le a kettőnk szerelméről és igyekezzek hamarabb elköltözni? Vagy vállaljam fel azt, hogy édesanyám apám után most miattam lesz boldogtalan? Minden lopott óra fáj, mert tudom, hogy ezzel a kedvesemet bántom, de talán jobb lenne ebből az egészből kiszállni, egy idő után talán elfelejteném őt.