A férjem és az ingatlanügynökünk egyre több időt töltött együtt, egyszer követtem őket az egyik eladó házba és benyitottam az ajtón

Amália és férje házvásárláson gondolkoztak, azonban a férfi szerette volna ezt maga intézni, hogy feleségének ne kelljen ezzel foglalkoznia. Az események azonban hamarosan furcsa fordulatot vettek. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok kedves olvasók! Jöttem erősíteni a balfékek táborának a sorát. Tudjátok, azokét a nőkét, akik azt hiszik, hogy a férjük a közös jövőért dolgozik, azért, hogy együtt boldogabbak legyünk és teljes érzelmi biztonságban vagyunk mellettük. Nem olyan régen még én is ezt hittem. De nem is tévedhettem volna nagyobbat. A férjemmel jó ideje szeretnénk nagyobb házba költözni és szerencsére a kitartó munkánknak köszönhetően most jött el erre az anyagi lehetőség. Sokat keresgéltünk és mivel nem igazán találtuk meg, amire vágyunk, így egy ingatlanügynök segítségét kértük. Egy nagyon szimpatikus, nálunk fiatalabb hölgyet kaptunk, akin már rögtön az első beszélgetés után nagyon látszott, hogy igazán képben van a lakáspiaccal.

Kevesebb, viszont sokkal jobb lakást mutatott, de még mindig nem volt meg az igazi. Viszont a férjem megkért, hogy szeretné ezt egyedül intézni, mert bár közös otthon lesz, de látja mennyire fáraszt engem ez a procedúra, csak azt mutatja majd meg, amit meg akar venni. Én belementem. Aztán telt az idő, hónapok óta keresgélt, a férjem egyre gyakrabban ment háznézőbe, de állítása szerint semmit nem talált. Ne kérdezzétek miért, de rossz előérzetem lett. Egyik nap aztán úgy döntöttem, hogy követem a férjemet, amikor bejelentette, hogy megint megnéz egy eladó házat. Béreltem egy kocsit, amit leparkoltam a ház elé, hogy ne ismerje fel, ha az enyémmel követem, aztán elindult és nem sokkal később én is utána.

Oda is ért egy házhoz, amelyen valóban kint volt az eladó tábla, de kicsit sem hasonlított arra, amilyet mi keresünk. Az ingatlanosunk már ott várta, nyitotta az ajtót és bementek. Kiszálltam a kocsiból és az ablakhoz mentem. Amit láttam, azt a látványt senkinek nem kívánom. Már egyikükön sem volt ruha.

A hűtlen férjem ezek szerint hónapok óta csalt az ingatlanossal. És nem tudom meddig tudta volna húzni ezt az egészet, ha nincs egy női megérzésem. Óvatosan az ajtóhoz mentem és lenyomtam a kilincset, nyitva volt. Bementem a szobába és köhintettem egyet. Leestek a kanapéról, a lány felsikított és próbálták összeszedni a ruháikat. Én nem mondtam semmit, csak kimentem, tudtam, hogy pucéran nem fog követni a férjem. Egy barátnőmhöz hajtottam és nála töltött az éjszakát, a mobilomat a kocsiban hagytam. Gondolkoznom kellett, hogy hogyan tovább.

Otthon a férjem kisírt szemekkel várt és azonnal elém zuhant, könyörögni kezdett. Aznap nagyon sokat beszélgettünk és kiderültek olyan dolgok, amiket érzett és sosem mondott el nekem. Megbeszéltük, hogy elmegyünk párterápiára és közösen fogunk dolgozni a házasságunkon. Nagyon szeretném, ha ez működne és azt hiszem ő is: ezt bizonyítja, hogy vettünk egy házat, közösen, kettőnk nevére, amolyan motivációként. Szépen lassan csinosítgatjuk majd. Az ingatlanos szakmaiatlanságát pedig jeleztem a feletteseinek. Nagyon remélem, hogy kirúgták.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.