Titokzatos feliratokat találtak az elhagyatott magyar laktanyában, ekkor állt meg az idő az objektumban

Nógrádban, a határtól alig néhány kilométerre fekszik Nagyoroszi, egy alig 1800 lelket számláló község. Sokan valószínűleg nem is hallottak volna róla, ha nem lenne a határában egy különleges helyszín. Egy laktanya, amely már az ötvenes években fontos szerepet töltött be.

A 60-as években aztán egyre erősebb lett a katonai jelenlét a térségben, a légvédelmi egységek folyamatosan rendszerbe állították az SZ-60-as lövegeket, a légvédelmi géppuskákat és az önjáró lövegeket. A gyakorlatok során éleslövészeteket is végrehajtottak.

Virágzásból penész lett a laktanyában

A következő évtizedekben az alakulat tovább fejlődött: a 70-es években Csapatlégvédelmi Kiképző Központtá vált, és befogadta a fegyvernemi tiszthelyettesi iskolát, valamint folytatta a légvédelmi rakétarendszerek, például a SZTRELA és KUB rakéták átképzését. Emellett rendszeres volt a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek képzése is. A kiképző központ egészen az 1980-as évek végéig működött, amikor a haderőreformok elkezdődtek.

Az 1990-es évek elején Csapatlégvédelmi Lőtérparancsnokság néven folytatta működését a bázis. Két évnyi bizonytalanságot követően, 1991-ben a 87. Légvédelmi Tüzérezredet áthelyezték a nagyoroszi helyőrségbe. A 90-es évek közepén a lőtéren jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek lehetővé tették nemzetközi lövészetek lebonyolítását is. Az alakulat utolsó évtizede a folyamatos átszervezések időszaka volt, a név és a létszám évente változott.

A 90-es évek végén az 5. Légvédelmi Rakétaezrednél a MISTRAL-2 légvédelmi rakétarendszer bevezetése hozott némi reményt, hogy végre ismét visszatér az állandóság, ám a rendszerváltást követő években a laktanya végképp elvesztette jelentőségét, és 2004-ben, amikor a Magyar Honvédség elhagyta, a terület, az épületek a hanyatlásnak indultak.

Napjainkra már szinte csak az elhagyatott helyek felfedezői járnak erre, és bár időnként láthatunk néhány videót az objektumról, annak állapota évről évre elszomorítóbb. Ma a nagyoroszi laktanya egy üres, nyomasztó hely, amely emlékeztet a múlt katonai jelenlétére és a rendszerváltás utáni átalakulásokra, mint ahogy arra is, hogy mi mindent hagyunk veszni.

A penészáztatta falak és kitört ablakok mellett szinte már csak betontorzók maradtak, ám néhány teremben még így is visszaköszön a múlt, az egyikben nagy, piros háttérrel az alábbi szöveg olvasható:

„A Magyar Köztársaságot híven szolgálom, a fegyveres erők hűséges katonája leszek”

Az egyik falon egy 1997-es szöveg is található, megemlékezve a csapat-légvédelemről, abban reménykedve, hogy méltó módon idézhetik fel az itt szolgálók honvédségi tevékenységeit. Ez azonban Nagyorosziban már biztosan nem valósulhat meg, amit az alábbi urbexes videó is bizonyít: