Elképesztő dolog derült ki Petőfi Sándorról, ebbe még az irodalomtanárok is belepirulnak

Petőfi Sándor, a nemzeti romantika koronázatlan királya, a márciusi ifjak ikonikus alakja... és egy jóízű káromkodás nagymestere?! 

Bár az iskolai padokban tanult szép szavalatok alapján azt gondolhatnánk, hogy Petőfi Sándor úriember volt, aki választékosan fogalmazott és mindig költői emelkedettséggel szólt a világhoz – a valóság egészen más. A költő életének egy kevéssé ismert oldala most új fényben tűnik fel, és biztosan lesznek, akiknek ettől leolvad a piros pont az irodalomfüzetük széléről.

Aki úgy káromkodott, mint egy kocsis 

A kortársak szerint Petőfi nem igazán fogta vissza magát, ha indulatos lett. Hiába csiszolta verseit gondosan, a hétköznapokban úgy szórta a káromkodásokat, mint más a rímeket. Szókimondása legendás volt, és nemcsak kocsmákban vagy forradalmi gyűléseken, hanem a költészetében is megmutatkozott.

Trágár költemény? Bizony, olyan is van! 

Petőfi nem félt véleményt formálni a politikáról, a vallásról vagy épp a hatalmi viszonyokról – és ha kellett, kemény, sőt durva hangnemben tette ezt. Egyik legismertebb "anyázós" verse a „Mit nem beszél az a német”, ami kíméletlenül odamondogat a korabeli hatalom képviselőinek.

Ebben a versben nem köntörfalaz, nem virágnyelven fogalmaz – hanem kimondja azt, amit sokan csak gondoltak. Szavaiból dől az indulat, a szenvedély és néha az a bizonyos kocsis-stílus is, amitől ma néhány irodalomtanár talán zavartan köhintene az osztályteremben.

Akkor most szentségtörés, vagy emberi oldal?

A kérdés adott: vajon ettől kisebb költő lett Petőfi? Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg – ez csak még emberibbé teszi. Egy hús-vér forradalmárt látunk magunk előtt, aki nem műmázosan, hanem szenvedéllyel, dühvel és néha bizony cifrán szólt bele a történelem alakulásába.

Forrás: