Agresszív apa, brutális verések: Karády Katalin a nevét is megváltoztatta karrierje elején

Karády Katalin neve összeforrt a magyar film aranykorával és a végzetes nő karakterével. Az 1930-as és 1940-es évek egyik legnagyobb filmsztárja volt, akinek rejtélyes személyisége és búgó hangja generációkat ejtett rabul. Kevesen tudják azonban, hogy a művésznevét maga választotta: eredeti neve Kanczler Katalin Mária volt. De miért döntött úgy, hogy megváltoztatja nevét?

A névváltoztatás egyrészt a sanyarú gyermekkorból, a reménytelenségből való kitörést szimbolizálta. Másrészt a Karády név elegánsabb, jobban csengő és könnyebben megjegyezhető volt a közönség számára. Az 1930-as években a magyar filmiparban elterjedt volt a névváltás, hogy a színészek művésznevükkel is jobban illeszkedjenek a sztárok világába. 

A választás mögött állhatott az is, hogy a „Karády” név egzotikusabb és titokzatosabb hangzású. Ez egyébként harmonizált a színésznő színpadi imázsával és különleges kisugárzásával.

Karády Katalin szegény családban nőtt fel

Karády Katalin 1910. december 8-án született Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyermekes kispolgári családban. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, a pénztelenség mellett apja erőszakosságát is el kellett viselnie. Az első világháború után öt éven át Svájcban, illetve Hollandiában nevelkedett.

Apja halála után, 19 évesen férjhez ment a nála tizennyolc évvel idősebb Varga András Rezső adóhivatali vámtiszthez. Azonban három évvel később, a férj javaslatára, elváltak.

Kemény munkával és tehetségével küzdötte fel magát a magyar filmipar csúcsára. Pályája az 1939-es „Halálos tavasz” című filmmel ívelt fel, amely azonnal hatalmas sikert hozott számára. Karakterei gyakran végzetes asszonyok voltak, akik szenvedélyes szerelmek és tragikus sorsok közé szorultak.

A második világháború alatt Karády nemcsak filmsztárként, hanem emberként is példát mutatott. A háború alatt embereket mentett, ami miatt később üldöztetésben is része volt, a Gestapo bebörtönözte, ahol brutálisan megverték. Megkínozták, a hajánál fogva cibálták, a fogait kiverték.

A kommunista hatalomátvétel után kegyvesztetté vált, filmjeit betiltották, és ellehetetlenítették a karrierjét. Ezután nem ért senkit meglepetésként, hogy 1951-ben elhagyta Magyarországot, először Brazíliába, majd az Egyesült Államokba emigrált.

Az emigrációban, visszavonultan élt, és bár a magyar közönség sosem felejtette el, ő maga úgy döntött, nem tér vissza a reflektorfénybe. 1990-ben hunyt el New Yorkban. Élete és pályafutása a mai napig a magyar filmtörténet egyik legizgalmasabb fejezete marad, rejtélyes alakja és összetéveszthetetlen hangja még nagyon sokáig a magyar kultúra része marad.

Egyik utolsó interjúja megtalálható az interneten, ám nem túl hosszú, a riporter tapintatlansága miatt ugyanis udvariasan kidobta a stábot Karády Katalin.