Egy városnyi méretű neutroncsillag anyagot ragad el egy nála felfoghatatlanul nagyobb csillagtól. A NASA és a JAXA közös űrobszervatóriuma most először mutatta ki közvetlenül, hogyan zuhan a plazma egy ilyen kompakt objektum felé.
Mintegy 13 ezer fényévre a Földtől, a Dél Keresztje csillagkép irányában különös páros kering egymás körül. A BP Crucis rendszer egyik tagja, a Wray 977 egy kék hipergigász: tömege körülbelül negyvenszerese a Napénak, sugara pedig nagyjából hatvanszorosa lehet központi csillagunkénak. Mellette szinte eltörpül társa, a GX 301-2 nevű neutroncsillag, amely több mint egy naptömegnyi anyagot présel egy alig 20 kilométer átmérőjű gömbbe.
A méret azonban csalóka. Ez az apró égitest olyan erős gravitációval rendelkezik, hogy képes befogni a hatalmas társcsillagából kiáramló anyag egy részét.
A NASA műszere elkapta a plazmát zuhanás közben
A Wray 977 felszínéről folyamatosan ionizált gáz távozik. Ez az úgynevezett csillagszél a rendszer környezetét is megtölti plazmával, és a kutatók régóta feltételezték, hogy ebből táplálkozik a neutroncsillag.
A döntő megfigyelést a japán vezetésű, NASA-részvétellel működő XRISM röntgenobszervatórium végezte. A műhold 2025. február 1-jén mintegy 16 órán keresztül figyelte a rendszert egy erős röntgenkitörés végén. A Resolve nevű nagy felbontású spekttométer az erősen ionizált vas olyan abszorpciós vonalait találta meg, amelyek eltolódtak a laboratóriumban várható helyükhöz képest.
Az eltolódásból nemcsak az derült ki, merre mozog az anyag, hanem a sebességét is ki lehetett számítani.
Tényleg okosabb lesz nálunk a mesterséges intelligencia? Egy szakértő elmagyarázta, hogyan vernek át minket a gépek
Olvass tovább...
A plazma körülbelül 540 ezer kilométer per órás sebességgel rohant a pulzár felé.
Roi Rahin, a kutatás vezető szerzője szerint korában még soha nem láttak ilyen egyértelmű jelet arra, hogy csillagszélből származó plazma közvetlenül egy kompakt objektumra zuhan.
A mindössze 20 kilométeres pulzár elszívja az óriáscsillag anyagát, a NASA most először látta közvetlenül a folyamatot
A GX 301-2 ráadásul nem közönséges neutroncsillag. Körülbelül 11 percenként fordul meg a tengelye körül, és forgás közben röntgensugárzást söpör végig a világűrön, ezért pulzárként érzékeljük.
Furcsa „képződményeket” fedeztek fel a Marson, ettől még a tudósok is ledöbbentek
Olvass tovább...
A neutroncsillag 41,5 nap alatt kerüli meg óriási társát. Egy-egy keringés során kétszer is erős röntgenkitörések jelentkeznek amikor a pulzár sűrűbb plazmaáramlatokon halad keresztül. A NASA szerint a legerősebb fellángolás a Wray 977 közelében történik, ahol a kiáramló anyag koncentrációja is nagyobb. A NASA kutatók modellje szerint ilyenkor először egy vastag, kaotikus akkréciós korong alakulhat ki a neutroncsillag körül. Az anyag spirálisan közelít hozzá, közben felforrósodik, és hatalmas mennyiségű röntgensugárzást bocsát ki.
A folyamat egyik legfurcsább része ezután következik. Ahogy a pulzár egyre mélyebbre jut a sűrű plazmaáramban, a korong a kutatók értelmezése szerint szétesik, és az anyag egy része már szinte közvetlenül zuhan a neutroncsillag felé. Később rövid időre ismét létrejöhet egy kaotikus korong, csakhogy az akár az ellenkező irányban is foroghat, mielőtt a pulzár elhagyja az anyagáramot. A teljes áthaladás körülbelül négy napig tart.
