A NASA már 50 éve életet találhatott a Marson, ami utána történt, azt senkinek nem merték elmondani

Egy fél évszázados vita újraéled

A Mars kutatása az utóbbi években ismét felgyorsult, különösen miután a NASA a Bright Angel nevű formációnál ígéretes bioszignatúrákat (olyan mérhető jel, anyag vagy mintázat, amely élőlények jelenlétére vagy egykori létezésére utal) azonosított.

Miközben a jelenlegi missziók a múlt nyomait keresik, néhány kutató szerint könnyen lehet, hogy a döntő felfedezés már 1976-ban megszületett - csak akkor nem ismertük fel a jelentőségét.

A Viking program leszállóegységei 1976 nyarán elsőként közvetítettek képeket a Mars felszínéről, majd komplex biológiai vizsgálatokat végeztek a talajmintákon.

A cél egyértelmű volt: kimutatni az élet, vagy legalábbis az egykori biológiai aktivitás jeleit, az eredmények azonban ellentmondásosnak bizonyultak. Az egyik kísérlet klórozott szerves vegyületeket mutatott ki, sőt az első mérés statisztikailag erősen pozitív eredményt adott, a további tesztek viszont nem erősítették meg egyértelműen a felfedezést, így a tudományos közösség végül az óvatos értelmezés mellett döntött.

Elhamarkodott következtetések?

A hetvenes években a kimutatott szerves anyagokat földi szennyeződésnek minősítették. Az uralkodó álláspont szerint a Mars talaja nem tartalmazott kimutatható szerves molekulákat, így az élet lehetősége is lekerült a napirendről.

Pedig az egyik kulcskísérlet során radioaktív szénnel jelölt tápanyagot tartalmazó vizet adtak a marsi talajhoz. A hipotézis szerint, ha mikroorganizmusok jelen vannak, metabolizmusuk során radioaktív szén-dioxidot bocsátanak ki - a műszerek pedig valóban jelentős mennyiségű jelölt CO₂-t észleltek. A második és harmadik tápanyag-injekció azonban nem eredményezett újabb gázkibocsátást, amit akkor a perklorát kémiai reakciójával magyaráztak.

Csakhogy a perklorát jelenlétét később a Phoenix szonda is megerősítette, majd laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a vegyület hevítés hatására szerves anyagokból klórozott molekulákat képezhet.

Ez teljesen új megvilágításba helyezte a Viking eredményeit: ami korábban cáfolatnak tűnt, az akár bizonyíték is lehetett.

Egy lehetséges marsi életforma képe

Az új tanulmány szerzői nem állítják, hogy végérvényesen bizonyították az élet létezését, inkább csak egy tudományos párbeszéd újraindítását sürgetik.

Elképzelésük szerint a marsi organizmusok autotróf baktériumok lehettek, amelyek tárolt oxigénnel lélegeznek és hosszú ideig nyugalmi állapotban maradnak a felszín közelében, amikor viszont víz és megfelelő hőmérséklet válik elérhetővé, gyorsan aktiválódhatnak.

Ez a modell magyarázatot adhat arra is, miért nem ismétlődött meg a radioaktív gázkibocsátás.

A Föld extrém száraz térségeiben, például az Atacama-sivatag területén ismert, hogy a mikroorganizmusok számára a hirtelen vízbőség akár végzetes is lehet - így végül is az is elképzelhető, hogy a Viking-kísérlet során alkalmazott eljárás éppen azt az esetleges életet pusztította el, amelyet kimutatni próbált.

A korabeli híradó így számolt be a Viking landolásáról az ABC csatornán:

_{forrás: iFLScience}