A NASA eltitkolta, amit a Holdon találtak attól az űrhajósok is megrémültek

Egy küldetés, amelyre nem akartak emlékezni

1969 májusában az Apollo 10 űrhajó háromfős legénységgel indult útnak a Hold felé. A küldetést sokan a holdraszállás főpróbájaként emlegetik, hiszen alig néhány héttel előzte meg a világhírű Apollo 11-et. A cél: a holdfelszín alapos felderítése, hogy készen álljanak az első emberi lépésre.

Ami viszont ekkor történt, arra senki sem számított. És amit ott hallottak és láttak, azt az űrhajósok sosem felejtették el – csak épp nem beszéltek róla nyilvánosan.

Egy óra sötétség – a Hold túloldalán

Az Apollo 10 egy ponton a Hold túlsó oldalára ért – arra a részre, ahonnan semmilyen rádiókapcsolat nem volt lehetséges a Földdel. Ezt a zónát "sötét oldalként" is szokták emlegetni, bár nem a fényviszonyok miatt, hanem mert itt órákra minden kommunikáció megszűnik a küldetésirányítás és a legénység között.

Ez az az egy óra, amely mindent megváltoztatott.

„Hallod azt a hangot?” – valami nem stimmelt az éterben

A hangfelvételeken jól hallható, ahogy Gene Cernan és John Young beszélgetnek a rádióban, miközben Tom Stafford is hallgatja őket:

„Olyan, mintha zene lenne…” „Igen, űrbéli zenének hangzik…” „Szerinted kéne erről beszélnünk nekik?” “Nem is tudom…gondoljuk át, hogy mit mondunk.”

A hang – amit „fütyülésnek” és „éneklésnek” neveztek – folyamatosan hallatszott a háttérben. Egy furcsa, idegen hangzású frekvencia, amit nem tudtak beazonosítani, és amit a NASA korábban nem jelzett előre.

Amit ekkor még nem tudtak: a rádióinterferencia okozhat ilyesmit – de miért csak ott, és miért pont akkor?

Látvány, ami megfagyasztotta a vért

A hang azonban nem volt minden. A legénység beszámolója szerint egy fényes, fehéren világító objektumot is láttak, amely nem hasonlított semmilyen ismert űreszközre. Nem mozgott az űrhajóval párhuzamosan, és nem követte a gravitációs pályát. Olyan volt, mintha figyelte volna őket.

Sokan gondolták, hogy esetleg űrszemét vagy egy leszakadt műhold lehetett. Csakhogy a mozgása ezt kizárta.

És bár a NASA hivatalosan sosem erősítette meg, a felvétel szerint a három űrhajós zavartan és feszülten próbálta figyelmen kívül hagyni azt, amit látott.

A NASA reakciója: teljes csend

A legérdekesebb talán nem is maga a jelenség, hanem az, ahogyan kezelték. Az űrhajósok a későbbi interjúkban konzekvensen kerülték a témát. Ha szóba került az eset, vagy elviccelték, vagy hirtelen témát váltottak. Egyikük sem vállalta, hogy részletesen elmesélje, mi történt ott fenn.

Sokáig azt hitték, a felvételek elvesztek. De 2008-ban a NASA váratlanul közzétette a teljes kommunikációs naplót, majd 2012-ben az audiofájlokat is – mindenféle különösebb magyarázat nélkül.

Az amerikai űrügynökség hivatalos álláspontja azóta is az, hogy a hangokat a két különböző rádiófrekvencia közötti zavar okozta. Ám az Apollo 15 űrhajósa, Al Worden nem volt erről meggyőzve:

„Ha rögzítették, akkor ott volt valami.” – mondta évekkel később egy dokumentumfilmben.

Elhallgatták, mert féltek?

Sokan úgy vélik, az űrhajósok nem akarták elveszíteni megbízhatóságukat. Egy olyan korban, ahol az űrrepülés a nemzeti büszkeség csúcsa volt, minden szokatlan reakció veszélyeztethette a további küldetésekben való részvételüket.

Michael Collins, az Apollo 11 tagja már előre figyelmeztetést kapott a furcsa „zene” lehetőségére – és meg is jegyezte: ha nem szólnak előre, „halálra rémültem volna”.

De az Apollo 10 tagjai nem kaptak ilyen figyelmeztetést.

Egy rejtély, amit a NASA nem akar megfejteni?

Azóta is időről időre előkerül a téma – különösen, ha egy dokumentumfilm vagy sorozat újra felfedezi a hanganyagot. Legutóbb a NASA’s Unexplained Files című sorozat kapta fel az esetet, horrorfilmbe illő narrációval és zenével kísérve.

A műsor ugyan megemlíti a rádióinterferencia lehetőségét, de az utolsó szó mindig a titokzatosságé. Egy olyan pillanaté, amikor három ember egymásra nézett 384 ezer kilométerre a Földtől – és egyikük sem értette, mi történik.

Lehet, hogy sosem tudjuk meg az igazat

Az űr tele van ismeretlennel, és az Apollo 10 esete csak egy a sok megmagyarázhatatlan pillanat közül. Lehet, hogy csak technikai zaj volt. Lehet, hogy valami sokkal több.

Egy dolog azonban biztos: a Hold túlsó oldalán történt valami, amiről a résztvevők inkább hallgattak. És talán ez a legbeszédesebb mind közül.

A felvételek itt megtekinthetőek: