Megvan a Megasztár győztese? Senki nem vette észre ezt a jelet a produkciókban

Hatalmas izgalommal a szívemben ültem le megnézni múlt héten a Megasztárt, hiszen már jó előre beharangozták, hogy igazi VILÁGSZTÁR jön a zsűribe, Desmond Child személyében. A zeneszerző egyébként tényleg világsztár, csak nem a színpadon - bár itthon a "halszagú Magyarország"-al vált ismertté, de azért egy pár tényleg A-ligás előadónak írt nótát, úgyhogy a tiszteletére a versenyzők két produkciójából az egyik egy Child által jegyzett dal volt - világsztárság ide-oda, egy kis plusz jogdíj sosem jön rosszul, ugye Magyar Dal Napja?

Két rockerünk van az adásban, ebből az egyik Gudics Máté, aki a maszkulin, szőrös, bőrcuccos énekes karaktert hozza, és nem is rosszul. Az egyik dala a Bon Jovi egyik legnagyobb slágere, a Livin' on a Prayer volt - Desmond Child szerzemény. Máté hangszíne másabb, mint az eredeti, de tulajdonképpen jól lehozta a dalt - az első refrénben egy icipicit hamiskás volt egy két hang, de például a végén, amikor felmodulált egy kistercet, már hibátlanul hozta. Máté tehetségét eddig sem vitattuk, továbbra is kérdés viszont, hogy milyen színpadi karriert fog építeni. Másik dala egy "Stargazing" című nóta volt, nem túl izgalmas tucat-dal, jól adta elő, de semmi extrát nem tudunk róla mondani.

Balogh Rebeka Valéria a műsor egyik dívája. Első dala a friss generációs albán popsztárok (de tényleg, mi ez a rengeteg albán énekesnő? Bebe Rexha, Dua Lipa, mi van a koszovói levegőben?) egyik képviselőjének, Ava Maxx-nak a Kings&Queens című kvartköre volt - és sikerült szegénynek összehoznia az idei évad talán legszörnyűbb előadását, csak szegény kis Kiszel Jennifer Demi Lovato-előadása ért fel ehhez, annyira borzasztó hamis volt. Itt azért megjegyezném, hogy ezeket a szétproducerelt, stúdióban összerakott gépi hangzású modern dalokat minden bizonnyal nem túl egyszerű elénekelni az eredetihez hasonlítva, és hát most sem sikerült, a rosszindulatú producerek biztos röhögtek a markukba. A másik dal egy magyar dal volt, a Másfél hete című összeollózva egy Székelykapu című dallal, modoros volt, de nem volt hamis, biztos van akinek ez tetszik, de én inkább hallgatok Mariah Carey-t még úgy is, hogy elviselhetetlen perszóna a művésznő.

Dénes Dávid Gudics Mátéval szemben az androgün rockerünk, egy Ricky Martin-t és egy saját dalt adott elő. A latinó énekes talán legnagyobb slágere, a Livin' la vida loca volt a Child szerzemény, aminek egyébként nem is áll rosszul a még "rockabb" előadás, de Dávid morgásai nekem most annyira nem jöttek be, a saját dala viszont nem volt rossz, de továbbra is csak ismételni tudom magam, hogy valószínűleg a srác mögé kéne egy saját, kreatív zenekar, akkor lehetne ő a következő Muse, így marad a musicalszínházak vagy a tengerjáró hajók show-bandjeinek világa - amivel egyébként semmi baj nincs, Dávid igenis egy tehetséges előadó, meg kell találnia a helyét a szórakoztatóiparban, amit el is kezdhet keresni, ugyanis a műsor végén ő ment haza.

Az erdélyi fád dívánk, Tóth Abigél most sem hazudtolta meg magát, elképesztő fájdalmas arccal énekelt egy Cserháti Zsuzsa dalt - és én el is hittem neki a fájdalmat, szépen, tisztán énekelt végig, ismét elmondom, hogy erős a gyanúm, hogy meg is nyerheti a versenyt, nekem egyértelműen ő a legkarakteresebb előadó a mezőnyből. A rockdal egy Aerosmith nóta, a Crazy volt, és ezt is megoldotta a soft-sátánista ijesztő mozdulatlan emberi-biodíszlet ellenére is, kifejezetten jól énekelte a rockzene egyik legkiválóbb énekesének a dalát, már-már gyanúsan szuperül illett a hangszínéhez, szerintem megérdemelt lenne a győzelme.

Orbán Rudolf a fiatal szép fiúnk, és most is tökéletes hozta a szerepet, elképesztő precíz és unalmas volt, a Jealous című modern semmilyen pop-dalban bemutatott egy hibátlan oktávváltást, a rock nóta pedig a Kiss I was made for loving you című slágere volt, ami kapott balladisztikus introt és outrot zongorára hangszerelve, kiválóan bizonyítva, hogy a rádióbarát rock igazából popzene ha a harmóniákat nézzük, csak torzított gitáron van előadva - az igazi "keménység" nem itt kezdődik, de egyébként nem énekelte rosszul, annyi tudnék hozzáfűzni, hogy nem tűnt úgy, mint aki különösebben élvezi, de simán elénekelte.

Bánsági Petronellát a mostani adásra Miley Cyrussá sminkelték, de míg Cyrus a kortárs popzene egyik legjobb női előadója, addig Petronelláról ezt nem tudom elmondani, de ez nem lesújtó kritika: mint tudjuk, az ifjú hölgy a Madách Színház alkalmazásában áll, és noha nem láttam még és nem is kedvencem a műfaj, biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes énekes színésznő, de én nem akarom többet tőle hallani a Poisont. Szerintem Petronella a helyén van, nem kell belőle popsztárt csinálni, persze nem kizárt, hogy óriásit tévedek, de majd a jövő megmondja. A másik dal, a She used to be mine nagyon unalmas volt. Hogy egy kicsit lenyugodjunk, itt a Poison eredetije: