Robbant a bomba a Házasság első látásra párja között: azok vesztek össze akikre a legkevésbé számítottunk
Olvass tovább...
Kigyulladtak azok a bizonyos red flagek, vagy már elfelejtettük milyen a nagybetűs férfi?
Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy 2024-ban úgy robbant be a nárcisztikus szó az életünkbe, mintha előtte sosem létezett volna ez a pszichológia kórkép. Letarolt mindent: jött, látott, győzött. Ma már minden bunkó ember nárcisztikus, minden férfi, aki megcsalja a feleségét (vagy fordítva) az nárcisztikus, ha valaki lemond egy programot, az bizonyosan nárcisztikus, de igazából az is elég, ha a másik nem ért egyet az álláspontunkkal, meg se próbáljuk győzködni, hiszen nárcisztikus. Nárcisztikusokkal meg nem sakkozunk, mert elhitetik velünk, hogy a tábla, amin játszunk nem is létezik.
Azzal, hogy megismertették velünk ezt a nagyon divatos, mély tartalommal átitatott kifejezést, mely egyébként eredeti formájában egy személyiségtorzulást jelent, egy egyszavas ütőkártyát adtak minden olyan ember kezébe, akit valaha valamilyen sérelem ért. Könnyebb így megbirkózni az elszenvedett rosszal, tehermentesít és leveszi a felelősséget a vállunkról, amit a legtöbb ember nagyon nagyon szeret: nem tehettünk semmiről, nem dönthettünk másképp, nárcisztikus volt. Ahogy a környezetükben, úgy globálisan is szívesen osztogatják ezt a szót: megkapja minden olyan híresség is, aki valamilyen tulajdonsága mentén nem szimpatikus a közönségnek.
Olvass tovább...
Ránézésre Szabi valóban túl szép, hogy igaz legyen: gazdag, sármos, gyémántkereskedő, úriember, parfüm, elegáns ruha, üzleti megbeszélések. Valóságos tündérmese. Ráadásul mögötte van egy 26 éves házasság és két gyerek, így az elköteleződéstől sem retteg, még jobb. Aztán ahogyan halad a műsor, repedezik a máz és bizony előjönnek Szabi rossz tulajdonságai. Olyan dolgok, amikkel egyébként tisztában van és amikről jó előre szólt is, a nézőknek és a mellérendelt asszonykának is.
A nárcisztikusok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy rendelkeznek bármilyen olyan rossz tulajdonsággal, ami emberileg, társadalmilag, egyénileg nem elfogadható. Képtelenek a belátásra és az önvizsgálatra, így aki egy ilyet ki mer mondani magáról, az nagy valószínűséggel egyszerűen rossz sémák mentén működik, de nem pszichológiailag menthetetlen eset.
Szabi olyan elvárásokat fogalmazott meg feleségével szemben, amelyek a mai világban eléggé elavultnak tűnnek, de 30 évvel ezelőtt senki nem húzta volna fel rá a szemöldökét. Nem szépen lassan csepegteti a kéréseket, hanem ostorként vágja rá a másikra: miért nincs kikészítve a ruha? Milyen a viszonyod a seprűvel és a lapáttal?
A mai világban már nem divatosak a klasszikus férfi és női szerepek, felhígultak, elmosódtak a határok és már a harmincas, negyvenes korosztály is furcsán néz, amikor valami ilyesmi hangzik el egy férfitól, hogy egy nő takarítson. Ilyenkor érdemes meghallani a másik oldalt is: Szabi felajánlotta azt, hogy eltartja Juditot, tehát egy előző generációs családmodellt követne, nem várja el, hogy a nő egy hosszú műszak után még nekiálljon otthon is kiszolgálni. Abszolút érthető, ha ez valakinél kiveri a biztosítékot, de azért nem minden nőt ért el annyira a feminizmus, mint gondoljuk: sokak számára még ma is vonzüó lehet az a felállás, hogy a férfi a pénzkereső, a nő pedig a családi tűzhely őrzője.
Olvass tovább...
Azon is fennakadtak, hogy Szabi az oltárnál rákérdezett, van-e Juditon bugyi, ami merész kérdésnek tűnhet elsőre egy vadidegentől, de az egész helyzet nagyon speciális volt. Egyébként az ilyen jellegű ítélethozatalnál hagyjuk meg a lehetőséget az érintettnek, hogy megsértődjön, vagy belemenjen a játékba: itt az utóbbi történt és egyébként Judit tényleg nem viselt bugyit, a kérdésre pedig szívesen válaszolt.
Ami viszont a kevésbé védhető (és ezzel vissza is kanyarodtunk a Szabi által is elismert rossz tulajdonságára) az a kontrollmánia. A műsor több pontján előjött az, hogy szeretné tudni a kedvese kivel, mikor, hol és mit csinál. Ha belegondolunk, ez egy párkapcsolatban alap: általában megosztjuk a párunkkal, hogy hogyan telik a napunk, de ez így kimondva nagyon szürreálisnak és ijesztőnek tűnik. Elég szerencsétlen megfogalmazás, nem lehet eldönteni, hogy ez már kapcsolati agresszió és korlátozás, amiből menekülni kell, vagy egy régóta szingli férfi elfelejtett kulturáltan kommunikálni, de ha a párunk ilyen dolgot mond nekünk, akkor minden esetben hívjuk fel rá a figyelmét, hogy nem oké, ha pedig nem változtat ezen, akkor sajnos ennél nagyobb problémák is előjöhetnek később a kapcsolatban.