Érthetetlen hibát követtek el a Házasság első látásra pszichológusai, hogyan gondolták ezt?
Olvass tovább...
Egyetlen mondat volt, ami mindent tönkretett.
Napról napra igyekeznek egyre jobban összeszokni azok a bátor párosok, akik egy hihetetlen társadalmi kísérletre vállalkoztak: az oltárnál látják meg egymást és ott ismerkednek meg, majd egy nagyjából két perces small talk után elkezdődik a szertartás, ahol ha igennel felelnek, akkor a felek között érvényes házasság köttetik. És innen kezdődik a nagy betűs kaland: a szakértők elvileg igen nagy műgonddal válogatják ki a párosokat, ennek ellenére sok a feszültség és a súrlódás, de az ember szája önkéntelenül mosolyra húzódik, miközben nézi a szereplők csetlés botlásait és a tragikomikus helyzeteket, amikbe az ismeretlenül kimondott eskü sodorta őket.
Olvass tovább...
Azok a párok, akik furcsán gyorsan egymásra hangolódtak gyakorlatilag az első pillanattól: ez Szabi és Judit, Brumi és Reni, valamint Marica és Zoltán. És hát bizony vannak azok, akikre most így első blikkre azt mondanám, hogy még szomszédok sem szívesen lennének, nemhogy a legintimebb pillanataikat megosszák egymással. Kizárásos alapon ők Orsi és Zoli, Reni és Geri, valamint Miki és Rami, akik egyébként patika párost alkotnának, csak ugye a gyerekkérdésben nem tudnak megegyezni.
Brumi és Reni csodálatosan érzik magukat a nászútjukon, egyre mélyebb kérdéseket érintenek és ilyenkor óhatatlanul előkerül a volt szerelmek témaköre is. Brumi patyolattisztának tűnik: volt néhány középhosszú kapcsolata, több mint négy éve szingli, tehát csontvázak nagy valószínűséggel nem esnek ki a szekrényből, azt hinnénk ebben a beszélgetésben nincs olyan, hogy rossz drót. Meglepő módon mégis volt, egyetlen válasz után robbant a bomba és az idillnek egy huszárvágással vége szakadt.
A nézőket is meglephette a szám: több mint 30, de kevesebb mint 40. Reni a válasz hallattán ülve kihordott egy idegösszeomlást és párja remekül mérte fel a helyzetet: ha nem lennének kamerák, akkor itt bizony egy orbitális vita kerekedett volna. A páros elviekben megbeszélte a dolgot, Reni felismerte az impulzív működését és logikusan gyorsan meg is magyarázta magának azt, hogy amit érez egy kicsit dramatikus. Még tuti nincs lefutva a dolog, jelezte is, hogy szeretne s szakértőkkel ezen dolgozni, de érdemes megvizsgálnunk, hogy jogos-e a felháborodása. Egyrészt: a felháborodás egy érzés, az érzéseknek pedig nem kell jogosnak lenniük. Ilyen esetben az észérvek nem hatnak és egyszerűbb, ha kontrollált keretek között hagyjuk lefutni az érzést, míg tisztán tudunk gondolkodni.
Reninek abszolút joga van rosszul érezni magát a szám miatt, meg is indokolta annak okát, illetve ide főleg olyan emberek jelentkeztek, akik már csalódtak az életben: aki pedig egyszer már megégette magát egy rossz párkapcsolatban, azt lehet nem érinti kellemesen, ha egy ilyen nem várt, szenzitív információt tud meg a párjáról.
Minek kérdezte? - merül fel a kérdés. A legtöbb ember azokra a dolgokra kérdez rá ennyire egyenesen és nyíltan, ahol nem számít arra, hogy kellemetlen meglepetés fogja érni, senki nem szeret ugyanis tátott szájjal besétálni abba a bizonyos erdőbe. Tehát azt gondolja, a kérdésére biztonságos, megnyugtató válasz érkezik majd, ami oldja benne a feszültséget. Valószínűleg Reni sem számított erre a válaszra (de az tuti, hogy a nézők sem), első körben pedig nem bírta el az új információ súlyát.
A másik oldalról érdemes azt vizsgálni, hogy lehet-e, szükséges-e ilyet kérdezni egy új párkapcsolatban? Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor abszolút egyértelmű, hogy az arra adott válasz befolyásolni fogja a kapcsolat további kimenetelét, tehát annak a személynek fontos a válasz. Ugyanakkor vannak olyan párok is, ahol ez az életben nem merül fel, mert nincs relevanciája: na éppen ők azok, akiket akármilyen magas lenne ez a szám, az nem zavarná. Hiszen a múlt már elmúlt, a jelenben pedig ők alkotnak egy párt. Egyébként egy ilyen jellegű kérdésnél érdemes tiszteletben tartani a másik határhúzását: ha nem szeretne róla beszélni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy valami titkolnivalója van, de arról nyugodtan érdeklődhetünk, hogy miért nem szeretné ezt megosztani.
A mai világban egyébként ez is mint minden, egyéni preferenciaként működik: én például azt gondolom, hogy nem létezik olyan, hogy magas szám és ez a szám se nem ad hozzá, se nem vesz el egy ember értékéből. Még csak el sem árul, meg sem mutat semmit, ami ténylegesen mérhető lenne: kapunk egy számot, de nem kapunk hozzá múltat, történeteket, okokat, miérteket. A szám az csak egy szám, a mögötte lévő embert kell megismerni és az alapján eldönteni, hogy a mostban van-e vele dolgunk. Itt azonban az is nehezíti a pár helyzetét, hogy gyakorlatilag egy vadidegen emberről van szó, aki épp most nyomta be egy triggergombját, ilyenkor ösztönös reakció a menekülés.
Sokakat viszont (köztük vélhetően Renit is) érthető módon befolyásolná ez a bizonyos szám, ilyen esetben pedig nem lesz rossz ember attól, mert esetleg megszakítja a kapcsolatot, mivel azzal, ha folyamatosan emészti magát, és tudatalatt, vagy talán szándékosan bántja a párját (és ezzel magát is), hosszútávon mind a két ember sérül.
Olvass tovább...