Hatalmas a boldogság a Házasság első látásra szereplőjénél, nem áll közéjük a börtön
Olvass tovább...
Egy 8 éves kislány szíve tört össze.
A Házasság első látásban 2. évada az 5. részéhez érkezett, ezzel pedig minden szingli férjet és feleséget talált magának. Megvoltak az esküvők, ahol a feszültségkeltés kedvéért mindig a kevésbé tétovázó féltél kérdezték meg először, hogy akarja-e ezt az egészet, míg akinek kétségei voltak, az hosszú másodpercekig is hezitált miközben mindenféle szögből megmutatta a kamera, mielőtt igent mondott. Végül minden frigy megköttetett, így elkezdődhet a hat hetes próbaegyüttélés, ami után a párok eldönthetik, hogy hogyan tovább.
Olvass tovább...
Ugye a műsor lényege, hogy két pszichológus és egy párkapcsolati tanácsadó segít összepárosítani a tökéletes párokat, alaposanmérlegelve az egyén múltját, sérelmeit, elakadásait, vágyait, traumáit. Tök szépen végig vezetik az egészet, mindenkivel történtek rossz dolgok, de ennyi idősen azt hiszem ez elkerülhetetlen: igen kevesen találják meg csalódás nélkül az igazit, aki meg mégis, az ugye értelemszerűen nem megy el házastársat keresni egy realitybe.
Én azon a véleményen vagyok, hogy két felnőtt között ez egy olyan téma, amiről felelősen kell dönteni és a meghozott döntés megmásítását nem szabad erőltetni. Miki úgy vágott neki ennek az egésznek, hogy nem szeretne gyereket, amiben nekem amúgy elég határozottnak tűnt, a pszichológusok szerint mondjuk csak fél szeretni és ha meglátni Ramit élesben, anyaszerepben, rájön milyen nő is kell neki.
Természetesen ez állandó vitaforrás kettőjük között, mert a gyerek a nászút alatt is telefonál, Miki nem érti miért nem bír ki egy hetet a kölök, ott van a nagyszülőkkel, Rami meg nem érti, hogy Mikit miért zavarja, hogy sztorizik a lányáról. Nagyon egyszerű: mert Miki nem akart gyereket, most meg kapott egyet a nyakába, egy vadidegen nővel együtt.
Fogalmam sincs, hogy hányan jelentkeztek erre az évadra, de a 21. századi párkeresés borzalmait elnézve szerintem sikeres lehet a formátum, mert csomó időt, energiát és pénzt megspórolnak, ebből kiindulva kérdezem én: tényleg ők lennének egymásnak az igazi? A 8 éves élő, hús-vér, érzésekkel rendelkező kislányt a terapeuták feloldható konfliktusnak tekintik, akit mindenképpen meg kell majd szeretni, így nem fog problémát okozni.
A gond ezzel az, hogy hiába látja a kisgyerek a rengeteg kamerát és hiába tudja, hogy anya szereti azért azt még a grandiózus showműsor keretein belül is észre lehet venni, hogy a kislányt mennyire szíven szúrja, mikor Miki fintorog a tényre, hogy ő maga létezik, sőt, még az életterüket is meg kell osztani. A kislány az igen kimondása előtt hevesen integet és próbál anyukájának suttogva jelezni, hogy mondjon nemet, a kamera közelről mutatja, bár kétlem, hogy showelem lenne.
A lagzin pedig a konfliktus végleg kicsúcsosodik: a szomorúan ücsörgő kislányhoz odamegy Rami (akit ebben a történetben egyébként maximum azért lehet elítélni, mert kamera elé citálta a gyereket, azért nem, mert végre akar maga mellé egy férfit) és értetlenkedve megkérdezi, hogy mi a baj. Rami a műsor egésze alatt gondoskodó, szerető édesanyának tűnik, minden mozdulatából süt, hogy szereti a lányát és egyébként sosem helyezne elé senkit. Mikor azonban a gyerek elmondja, hogy nem szimpatikus neki Miki, akkor az anya okfejtése kicsit sutácska: Mikit el kellene fogadnia a kislánynak, mert Rami vett neki egy kutyát, akit pedig ő fogadott el. Hát oké.
A kislány gyorsan narratívát vált és a következő jelenetben ugyanolyan szomorúan elmondja, hogy nem tetszik neki Miki, de szeretné, ha anyukája boldog lenne és tudja, hogy most vele így kevesebbet lesz. Én nem tudom, hogy például a kamerakezelő, vagy bárki ezek után esetleg mondott-e neki bármit, akármit, de ezek nagyon súlyos szavak egy 8 éves kislánytól.
A kutya egyébként valamiért nagyon becsípődhetett ennél a családnál: Miki és Rami legnagyobb vitája abból robbant ki, mikor az újdonsült férj jelezte, hogy a kutya nem zavarja.
Rami ezen teljesen kiborul és ismét egy borzasztó következtetést von le: többre tartja a kutyát, mint a lányát, mint egy embert. Ez volt a második hát oké, amit magamban kimondtam ezek hallatán, mert fogalmam sincs, hogy hogyan lett Miki mondatából ez levonva. A férfi ugyanis épp az ellenkezőjére akar utalni: egy kutyával sokkal könnyebb dolga van az embernek, sokkal kevesebb felelősség, kevesebb pénz, kevesebb idő, kevesebb energia. Amire úgy gondolja, hogy képes lenne, ennyit tud adni, annyit nem, ami egy gyerek felneveléséhez kell. Ez nem tiszteletlenség, ez nem lenézés, ez a képességek és a határok felismerése.
Még előttünk áll szinte az egész műsor, így elképzelhető, hogy meglepődünk a pároson, már csak azért is, mert egyébként tényleg szimpatikus figurák, de mindenképpen sok kérdést vet fel a gyerekek ilyen módon történő bevonása ekkora lelki folyamatokat igénylő munkába anélkül, hogy őket felkészítették volna annak következményeire.
Olvass tovább...