Nekiesett a szakértőknek a Házasság első látásban szereplője, válaszokat akart, mentegetőztek a pszichológusok

Megtörtént az összeköltözés a Házasság első látásra szereplői között, ez pedig egy dolgot eredményezett: az eddig is folyamatosan jelenlévő feszültség keményen eszkalálódott. A párok nagy része egyszerűen nem képes a másik nyelvén kommunikálni, apró konkfliktusokból lesz óriási feszültség és felhúzott íjként várják a párjuk soron következő hatalmas hibáját, nyelvbotlását, elszólását, hogy a mérgezett nyilat kilőve még egy szakadást ejtsenek az amúgy is foszló házasságuk szennyesfehér lepedőjén.

Nem véletlenül ez Magyarország egyik legsikeresebbb műsora: teljesen addiktívvá tesz a friss házasok tragikomédiája

Számomra a kereskedelmi televíziózás legtöbb műsorából már 5 perc megtekintése is felér egy érzéstelenítés nélküli foghúzással, aminek helyét aztán sóval hintik be, ezt a műfajt azonban végtelenül szórakoztatónak találom és csak remélni tudom, hogy nem áldozzák fel a bulvár és a ripacskodás oltárán. A párok tagja abszolút hétköznapi arcok, hétköznapi élettel, hibákkal és erényekkel, ami pedig a sava-borsát adja a műsornak, hogy a szereplőket általában övező elítélő, lekezelő nézői viselkedés mellett megjelenik egy egészen új, sokak számára akár kellemetlen mellékzönge is: basszus, ezt én is csinálom.

Az ember ilyenkor oldalra sandít a párjára, kicsit megsajnálja és magában gyorsan megfogadja, hogy akkor mindenképpen változik.

A műsor gondolatokat, érzéseket kelt, sőt: még akár folyamatokat is el tud indítani az ember belső működésében, ha kívülről tud szemlélni egy olyan helyzetet, amelyben általában ő érzelmileg érintett félként, abszolút sértetten (ezáltal impulzívan) cselekszik. A műsorban ezeknek az érzelmi válaszoknak a megvitatására és megváltoztatására vannak ott a szakértők, akihez úgynevezett egyéni terápiára, beszélgetésre érkeznek a párok tagjai. A tegnapi adásban Miki látogatott el Tóth Melindához és már az elején lehetett látni, hogy a műsor kezdete óta fennálló zaklatott lélekállapota nem igazán javul.

A szakértők biztosak benne, hogy Miki hárításban él és nem meri elengedni magát egy komolyabb párkapcsolatban.

A Házasság első látásra egy kísérőműsort is kapott, Házasság extra néven, ahol Orosz Barbara faggatta a párokat arról, hogy milyen érzés friss házasoknak lenni. Rami ide nem tudta elkísérni Mikit, aki így egyedül viselte a kritkákat. Rengetegen savazták az esküvőn tanúsított távolságtartó viselkedéséért, ahol sem a menyasszony családjával, sem annak lányával nem foglalkozott eleget. Miki először próbált védekezni, elmondani, hogy meg volt szeppenve, ideges volt. Ezt a magyarázatot és az első sokk okozta lefagyást, ideges magatartást egyébként mindegyik pár esetén elfogadták, Mikinél azonban úgy ítélték meg, hogy más lehet a háttérben. Jött a szokásos kioktatás és bár Miki állta a sarat, de egy ponton már felcsattant és egyenesen a bent ülő szakértőknek szegezte neki a félig kérdést félig kijelentést: mégis hogyan lehet Rami a párja, amikor egyetlen egy dolgot jelölt meg a leendő feleségéről, mégpedig hogy gyermektelen legyen.

A kirohanására amolyan "jól van te kis butus, morgolódj csak" mosolyt kapott, érdemi választ nem.

Tóth Melinda pszichológusnál is megpróbált választ kapni a kérdésére.

Elmondta, hogy neki ez az egész nem jó, a lakásában nem férnek el, ő nem szeretné más gyerekét nevelni, mire kapott néhány keresztkérdést. Miért érez így? Miért gondolja, hogy a gyerek probléma? Miért fél a felelősségtől? Miki számára ez az egész olyan lehet, mintha egy nagyon rossz trippben ragadt volna, ami nem akar véget érni és már kezdi feladni, hogy valaki ebben a műsorban meghallja azt, hogy mi is az ő álláspontja. Mintha egyszerűen mindenki más nyelvet beszélne mint ő.

Ezt mutatja az is, hogy a pszichológus egy ponton feltett neki egy olyan kérdést, amire igazából ő is elnémult és néhány másodpercig kereste a szavakat, annyira szürreális volt az egész:

Ennek lényege az volt, hogyha Raminak nem lenne kislánya és nem lennének a munkahelyi gondok minden oké lenne-e.

Hát igen. Ő is ennyit tudott rá felelni bizonytalanul, hiszen a kérdés olyan súlytalan és értelmetlen, mint egy képzeletbeli vattacukor. A pszichológus pedig elégedetten bólintott és nyugtázta, hogy nincs itt semmi baj, remek pár lenne ez a két ember, csak Miki egyszerűen nem tud felülemelkedni a körülményeken, képtelen a változásra, fél az elköteleződéstől.

Rami is folyamatosan azt kérdezi tőle, hogy mégis miért mondott igent, ha nem szeretne gyereket?

Miki erre is válaszolt már, nagyjából 10 alkalommal: szerette volna becsülettel végig csinálni a kísérletet, illetve azért egy valamirevaló felnőtt férfiember, aki nem teljesen lelketlen, az azért megtanulhatta azt, hogy egy csillogó szemű fehér ruhás nőnek egy oltár előtt, az egész családja jelenlétében nem igazán mondunk nemet.

A gyerekkérdésben egyik fél sem tágít.

Miki továbbra sem szeretne, Raminak meg ugye sok döntése nincsen, hiszen már megvan a lánya, akit imád. Ebben a sztoriban nincsenek jó és rossz emberek, emberek vannak, más igényekkel, preferenciákkal és élethelyzetekkel. Nagyon károsnak tartom, hogy mindenképp le akarják nyomni a torkunkon, hogy Miki sorozatosan hibázik, amikor elutasító ebben a témában. Az igaz, hogyha rendesen végig akarja csinálni, akkor nem veheti ki az egyenletből a kislányt, de hagyjuk meg neki a teret és a lehetőséget arra, hogyha a műsor ilyen módon "csőbe húzta" egy gyerekes édesanyával, akkor legyenek fenntartásai és ellenérzései.

Makacsul tartja magát a társadalomban az az elmélet, hogy a gyerekeket csak szeretni lehet.

Miki egyébként a világ legrosszabb emberének van beállítva, pedig nem azt mondja, hogy bántaná a kislányt, vagy rosszat akarna neki, arra sem kéri Ramit, hogy hagyja el, vagy adják örökbe. Az elejétől fogva konzisztensen kitartott amellett, hogy nem szeretne egy gyereket az életébe. Ennek egyrészt vannak önző okai is, amiket nem gondolom, hogy gyógyítani kellene: szereti a jelenlegi kényelmes életét, az edzést, a kikapcsolódást, a lazulást, amibe egy kellően laza feleség nem zavarna be, sőt, még élvezetesebbé is tenné, egy gyerek azonban teljes életmódváltást és igen, felelősséget kíván, amit senkinek nem kötelessége vállalni. Másrészt valahol az is átsejlik az ő mondanivalóján, hogy a kislánynak sem akar ártani és abban egészen biztos, hogy nem tudna róla kellően gondoskodni és szeretni őt, ami nem a gyerek hibája, de ő sérülne benne a legjobban.