Megdőlt a legnagyobb hazugság az ókori Egyiptomról – egy 3800 éves piramis írta újra mindazt, amit eddig tanultunk

Díszes sírmelléklet helyett véres valóság

Az 1890-es években egy hatalmas, piramisokból és sírokból álló temetkezési komplexumot fedeztek fel az egyiptomi Dahsúrban. A nekropolisz omladozó romjai között hat múmiára bukkantak, amelyek közül öt női maradvány volt. A kutatók már akkor is vakarhatták a fejüket, ugyanis ezek az ókori egyiptomi hercegnők olyan fegyverek – például tőrök és nyílvesszők – társaságában pihentek, amiket a régészet sokáig kizárólag a férfiak azonosítására használt.

Évtizedeken át az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy ezek a fegyverek csupán szimbolikus, a túlvilágra szánt dísztárgyak voltak. A legújabb vizsgálatok azonban egy olyan titok nyomára bukkantak, amely alapjaiban írja át azt, amit erről a korszakról gondoltunk.

A csontváz nem hazudik: az „íjász szorítása”

Négy feltételezett lánytestvért (Ita, Henmet, Itaweret és Szathathormerit hercegnőket) egymáshoz hasonló, föld alatti kamrákban temettek el. Egy ötödik hercegnőt, Nubhotepet a dahsúri lelőhely egy másik részén találták meg. Bár a nagyjából 3800 éves maradványok az idő múlásával jelentősen károsodtak – a lágyrészek porrá váltak, a koponyák pedig az 1900-as évek eleji feltárás után eltűntek –, a megmaradt csontok lenyűgöző történetet mesélnek el.

A bioarcheológia segítségével a tudósok képesek kiolvasni a múltat az emberi maradványokból. Dr. Zeinab Hashesh, az egyiptomi Beni Suef Egyetem kutatója és csapata rájött, hogy az elit nők fegyverhasználata messze túlmutatott a státuszszimbólumokon. Bár minden csontváz hiányos volt, a rajtuk lévő fizikai elváltozások egyértelműen bizonyították a folyamatos, nagy intenzitású fizikai terhelést és a fegyverek rutinszerű forgatását.

Nubhotep hercegnő esetében a kutatók azonosították az úgynevezett „íjász szorítását”. Ez a jobb kézközépcsont egyedi meghajlását jelenti, ami egy maradandó biomechanikai válasz arra a hatalmas nyomásra, amely egy nehéz íj stabilizálásához szükséges. Henmet és Itaweret csontjain az íj feszítéséhez szükséges alkarizmok extrém megnagyobbodását figyelték meg, míg Ita hercegnőnél a tőrök és buzogányok precíziós markolásáért felelős izomtapadási pontok mutattak kivételes robusztusságot.

Átírják mindazt, amit a női szerepekről tudtunk

Ezek a csonttani bizonyítékok egyértelművé teszik, hogy a női múmiák sírkamráiban talált fegyverek nem holmi díszletek voltak. Ezek a nők aktív rituális szereplőként vettek részt az elit vadászatokban, és a ceremoniális erődemonstrációk során a fegyverek segítségével tartották fenn az ókori egyiptomi isteni rendet, a Ma'atot.

Ezek a hercegnők nem passzív, dekoratív figurák voltak. Jól kondicionált atlétákról beszélünk, akiknek testét ugyanaz a fegyelmezett erő edzette keményre, mint a korabeli férfiakét

– hangsúlyozta Hashesh. A felfedezés rávilágít arra, hogy a dahsúri királyi elit köreiben a magas társadalmi státusz felülírhatta az elvárt nemi szerepeket.

A régészet évszázados tévedése, amely a sírkamrákban lévő fegyvereket automatikusan a férfiakhoz, az ékszereket pedig a nőkhoz társította, több mint száz évre „láthatatlanná” tette a harcias, atletikus nőket a történelemben. A most feltárt csontváz leletek azonban bebizonyították: a fáraó lányai nemcsak birtokolták a halálos eszközöket, de profi módon használni is tudták azokat.

(via)