A majáknál is fejlettebb, ősi civilizáció nyomaira bukkantak az Amazonas dzsungelében

A közép-amerikai csillagászat történetét évtizedeken át a maja civilizáció vívmányaiból eredeztette a tudomány, ám egy friss, szenzációs felfedezés teljesen átírja az ókori Amerika kronológiáját.

Kutatóknak sikerült megfejteniük a híres mexikói lelőhely, Monte Albán faragott kövein látható, közel évszázada vitatott zapoték szimbólumot, az úgynevezett W-glifát.

John Justeson és Justin Patrick Lowry professzorok bizonyították, hogy a jelölés nem a hagyományos naptári napokat, hanem a Hold fázisait, pontosabban az újhold után megjelenő első sarlótól eltelt estéket számlálta.

Ez a fajta csillagászati adatrendszer a becslések szerint időszámításunk előtt 496 és 221 között keletkezett, ami azt jelenti, hogy a zapotékok már 857 évvel a legkorábbi ismert maja feljegyzések előtt hajszálpontos holdnaptárt vezettek a kőmonumentumaikon.

Három naptár egyetlen kozmikus rendszerben

Monte Albán nem egy jelentéktelen peremvidéki település, hanem az Oaxaca-völgy feletti hegytetőre épült, korai urbanizációs és politikai központ volt, ahol az amerikai kontinens egyik legősibb írásbelisége fejlődött ki.

A zapotékok a bonyolult, 52 éves körnaptáruk mellett a Hold látható életciklusát is rögzítették.

Amikor a kutatók megvizsgálták a feliratok ritmusát, rájöttek, hogy a W-glifa melletti pontok és vonások egy 29,53 napos ciklust követnek, ami pontosan megegyezik a szinodikus holdhónap hosszával.

Ez a harmadik regiszter nem helyettesítette a meglévő naptárakat, hanem politikai hódításokat, uralkodói rítusokat és vallási áldozatokat horgonyzott le a valós, csillagászati időben.

Sokkal ősibb az amerikai csillagászat, mint hittük

A felfedezés egyik legizgalmasabb technikai részlete, hogy bebizonyította, hogy a zapotékoknál a naptári napok nem éjfélkor vagy napkeltekor, hanem délben kezdődtek. Mivel a holdsarló közvetlenül naplemente után válik láthatóvá, a déli napváltás matematikai modellje tökéletesen megmagyarázza a köveken talált számbeli eltolódásokat.

Bár a maják zseniális asztronómiáját ez nem teszi másolattá, az vitathatatlan, hogy a holdfázisok dokumentálásához szükséges intellektuális és matematikai fegyvertár már évszázadokkal a maják klasszikus korszaka előtt létezett Oaxacában.

A W-glifa megfejtése végre abszolút idővonalhoz köti az ősi feliratokat, és emlékeztet rá, hogy ezek a naptárak az uralkodók kezében a hatalom legitimációjának és a kozmikus rend fenntartásának legfőbb eszközei voltak.

_{forrás: ArkeoNews}