Ezért törték le az egyiptomi Szfinx orrát, nem evilági oka van, az igazság teljesen megdöbbentő

A rejtélyes orrtörések nyomában – múzeumok titkai az ókori Egyiptomból

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amikor valaki ellátogat egy múzeum kiállítására, hogy miért hiányzik annyi egyiptomi szobor orra. A jelenség annyira elterjedt, hogy aligha magyarázható pusztán az idő vasfogával vagy balesetekkel.

A szobrok különösen a fáraók korában váltak az élő és a túlvilági világ közötti kapoccsá, és úgy hitték, hogy a lélek képes belépni az ábrázolt alakba. Ez az elképzelés adhat választ arra, miért érte célzottan az orr a legtöbb sérülést.

Ózirisz és a szobrokba költöző lelkek

Az ókori egyiptomi hitvilág szerint az istenek és az elhunytak szellemei képesek voltak lakhelyet találni a szobrokban, freskókban vagy síremlékekben.

Egy felirat Hathor istennő templomában így fogalmaz: „Belészáll a testébe, egyesül alakjával.” Hasonló sorok szólnak Ozirisz istenről is, aki képmásában öltött alakot.

A tárgyak így nem egyszerű díszítőelemek voltak, hanem aktív közvetítők az ember és az isteni világ között. Ha egy szobor valóban „élt”, akkor annak légzésre is szüksége volt, amit az orr szimbolizált.

Miért épp az orr?

A régészet több szövegben is rátalált olyan rendeletekre, amelyek tiltották a sírszobrok megrongálását. Mégis, a fosztogatók gyakran nem álltak meg a sírkamrák kifosztásánál: az ábrázolt személy orrát is leverték, így próbálták megakadályozni, hogy a lélek visszatérjen és bosszút álljon.

Az orr letörése a szimbolikus „légzés” megszüntetését jelentette, ezzel a szobor többé nem tudott kapcsolatba lépni az élők világával. Ez a furcsa, de félelmet keltő hiedelem sok száz alkotás sérült állapotát magyarázza.

Hatalmi leszámolások és vallási fordulatok

Nem minden esetben a fosztogatók nyúltak vésőhöz. A történelem során több uralkodó, például Hatsepszut vagy Ehnaton neve és képe is áldozatul esett politikai riválisoknak.

A későbbi korszakban, amikor a kereszténység vált dominánssá Egyiptomban, a régi istenek szobrai bálványként estek áldozatul a buzgó püspököknek. Az orrtörés ilyenkor a szimbolikus „kioltás” egyik leggyorsabb és leghatékonyabb eszköze volt.

A Szfinx és az építészet titkai

A legismertebb eset talán a gízai Szfinx orrának eltűnéséhez vezethető vissza, amely évszázadok óta viták tárgya, hiszen máig nem tudni biztosan, hogy vallási fanatizmus, politikai indulat vagy éppen háborús pusztítás áll a háttérben.

Bár sokan Napóleon katonáira hárítják a felelősséget, régészeti leletek és történeti források szerint a sérülés jóval korábban, vallási vagy politikai indíttatásból történhetett.

Az Egyiptom fennsík ikonikus alakja így az idő múlásán túl a hiedelmek és hatalmi harcok mementója is. A szfinx ma a világ egyik legismertebb műemléke, amely a régészet és az építészet határterületein keresztül is tanít az ókori hitvilág erejéről.

Örökség és üzenet a mából

A Brooklyn Museum és más intézmények gyűjteményei tele vannak olyan szobrokkal, amelyek orrát leverve találták meg. Ezek a nyomok nem véletlenek, hanem tudatos emberi beavatkozás eredményei. A történet arról is szól, hogyan próbálták az egyiptomi emberek meggátolni a holtak lelkét abban, hogy visszatérjenek, illetve arról is, hogyan formálódott a hatalom és a vallás viszonya évszázadokon át

Az alábbi videóban bemutatásra kerül, hogy miért hiányzik olyan sok ókori egyiptomi szobor orra: véletlen sérülés, tudatos rongálás vagy titokzatos ok állhat a háttérben?

Forrás: Brooklyn Museum