Egy tudós megtalálta a magyarok rokonait a Szovjetunióban, itthon eltiitolták a felfedezést?

A magyar nemzetet Julianus barát 13. századi keleti kalandjai óta olthatatlan vágy hajtja: megtalálni azokat a testvéreinket, akik a népvándorlás viharaiban valahol lemaradtak a sztyeppén.

Ez a keresés több, mint puszta tudományos ambíció, hanem mélyen gyökerező nemzeti önismereti igény, amely a 20. században egy kiváló antropológus, Dr. Tóth Tibor személyében öltött testet - aki ha minden igaz, meg is találta a rokonokat, de korabeli kultúrpolitika nem igazán kedvezett az ilyesminek.

Szenzáció a zárt határok mögött

Tóth Tibor 1965-ben jutott el az akkoriban a Szovjetunióhoz tartozó, kazahsztáni Torgaj-vidékre, ahol a magyar közönség számára felfedezte a magukat madjaroknak nevező népcsoportot. A felvetés, miszerint keleten maradt, magyar nevet viselő néprészek létezhetnek, a sztyeppei népalakulások ismeretében tudományosan teljesen logikusnak tűnt.

Tóth azonban küzdelmes utat járt be: a Szovjetunió ezen területe a külföldiek számára szigorúan zárt volt, így már az is csodának számított, hogy egyáltalán kutatási engedélyt kapott.

A körülmények azonban messze nem voltak ideálisak. Az antropológus csak kevés időt tölthetett el a madjarok között, fényképezésre nem kapott engedélyt, így bizonyítékait és megfigyeléseit a korabeli politikai és tudományos gyanakvás kereszttüzében kellett megvédenie.

Bár a Magyar Nemzet hasábjain Aczél Kovách Tamás 1967-ben és 1968-ban népszerű formában beszámolt a felfedezésről, a tudományos áttörés végül elmaradt, a kutatásokat nem folytatták és az eredményekről sem beszéltek.

Az elmaradt expedíció és a csalódottság

Tóth Tibor nagy álma egy komplex, nyelvészekből, néprajzosokból és régészekből álló expedíció volt, amely egyszer s mindenkorra tisztázhatta volna a torgaji madjarok és a Kárpát-medencei magyarság kapcsolatát - ez az expedíció azonban a hazai tudományos élet ellenállása és a támogatás hiánya miatt soha nem jött létre.

Tóth Tibor végül meg nem értett, csalódott emberként halt meg, magával vive a sírba egy olyan kutatás lehetőségét, amely alapjaiban írhatta volna át őstörténeti ismereteinket.

A sors különös fintora, hogy Tóth Tibor alakja és munkássága egy másik nagy felfedezőhöz, Kőrösi Csoma Sándorhoz vált hasonlatossá. Családja a sírjára azt a Széchenyi Istvántól származó idézetet vésette, amely eredetileg Kőrösi Csoma dardzsilingi síroszlopára íródott:

„EGY SZEGÉNY ÁRVA MAGYAR, PÉNZ ÉS TAPS NÉLKÜL, DE KITARTÓ KUTATÓI LELKESEDÉSTŐL VEZETVE BÖLCSŐJÉT KERESTE S TALÁLTA A MAGYARNAK…”