Magyar rovásírást találtak Jeruzsálem leghíresebb helyén, a kutatók megfejtették a jelentését?
Egy íráskutató igen érdekes elméletet állított fel.
Jeruzsálemben, a Templom-hegy környékén végzett ásatások során három apró, jelekkel ellátott agyagtárgy került elő a Krisztus előtti első századból. Míg az első kettő ismert ókori írásrendszerek jegyeit hordozza, a harmadik, egy miniatűr agyagzseton pedig valósággal sokkolta a kutatókat.
A leleten látható ábrázolás ugyanis nem csak egy egyszerű, dekoratív grafika, hanem egy összetett jelmontázs, amely döbbenetes hasonlóságot mutat a magyar hieroglif írással és a székely rovásírás alapjaival.
A Conny Waters (ancientpages.com) által is elemzett tárgy egyfajta világfát ábrázol, amelynek elemei magyar nyelven és magyar logikai rendszerben olvashatóak össze.
Magyar szenzáció, megtalálták Árpád vezér halálának pontos helyét, bődületes meglepetés
Olvass tovább...
DNS-elemzés és a hurri-szabír kapcsolat
A kérdés adja magát: hogyan kerülhettek magyarul értelmezhető jelek egy 2000 éves jeruzsálemi agyagpecsétre? A választ a legfrissebb genetikai kutatások adhatják meg. A bronzkor során évszázadokon át tartó bevándorlási hullám zajlott a Közel-Kelet északkeleti részéről (a mai Kaukázus vidékéről) Levantéba.
Ez a hurri vagy szabír népesség, akiket Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a magyarok őseiként azonosít nemcsak a fémfeldolgozási ismereteit, hanem a nyelvét és az írásrendszerét is elterjesztette a térségben.
A szerző szerint ez magyarázatot adhat a régió "magyaros" városneveire (mint Aleppó - "élő fa", Jaffa - "jó fa") és azokra a hieroglifákra, amelyek kísértetiesen egyeznek a magyar népművészet és rovásírás jeleivel.
Rosszul tudjuk a hunok nevét, 1 betű a különbség, de ez mindent megváltoztat
Olvass tovább...
A pecsét olvasata
Az agyagzseton írásjelei egyértelmű üzenetet hordoznak a magyar olvasat szerint.
A jelmontázs csúcsán a "zsenge" jelentésű hieroglifa látható, amely a székely rovásírás "zs" betűjének pontos mása és az újjászületést szimbolizálja.
A pecsét alulról felfelé olvasva a "agyogó Égisten" fohászt adja ki, míg felülről lefelé a "Zsendülő, nagyon nagy Sar" (mai magyarsággal: Úr) mondat olvasható össze.
A szerző szerint ez a típusú jelhasználat, ahol a képi elemek (Tejút-hasadék, hajló ágú fa) egyszerre ábrák és hangértékkel bíró szavak a magyar hieroglifikus hagyomány szerves része, amely a Kárpát-medencétől Jeruzsálemig köti össze az ókori civilizációk rejtett rétegeit.
A cikket Varga Géza írástörténész tanulmánya alapján írtuk, IDE kattintva elolvasható a teljes okfejtés.
