
Kádár János utolsó beszéde az egész parlamentet sokkolta, a titkárnők zokogásban törtek ki, az ülést berekesztették
Olvass tovább...


A puritán pártfőtitkár élete nem indult egyszerűen, szüleivel való kapcsolata meglehetősen hányattatott volt.
Kádár János a 20. század egyik legmeghatározóbb magyar politikusa, akiről az egész 1956-tól a rendszerváltásig tartó korszakot elnevezték. A puritán pártvezér imázsa mögött egy tragikus történet állt: élete egy abbáziai panzióban kezdődött, ahol édesanyja, Csermanek Borbála szobalányként dolgozott.
Itt ismerkedett meg 1911-ben a Fiumében állomásozó pusztaszemesi bakával, Krezinger Jánossal. A románcból terhesség lett, ám a férfi a szolgálat lejárta után szó nélkül hazatért Somogy megyei falujába, sorsára hagyva a lányt. Kádár 1912-ben egy fiumei kórházban született meg, apja neve nélkül.
Miközben a fiú nevelőszülőknél, Kapolyon nőtt fel nélkülözésben, az apa Pusztaszemesen élt tovább, családot alapított, és a falu tisztelt harangozója lett, évtizedekre eltemetve múltját és törvénytelen gyermekét.

Olvass tovább...
Közel fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az ismeretlen apa és fia újra összetalálkozzon. 1961-ben Kádár János már az ország teljhatalmú ura volt, amikor egy hivatalos megyei látogatás ürügyén Pusztaszemesre érkezett.
A felszínen egy új tanácsháza és téesz-központ átadása volt a cél, de a színfalak mögött egy vérfagyasztó magánéleti pillanat zajlott: Kádár ekkor állt életében először és utoljára szemtől szembe azzal az emberrel, aki megtagadta őt.
A találkozásra a szerény Krezinger-házban került sor, ahol az idős apa egy váratlan gesztussal próbálta feloldani a feszültséget: bort töltött, és féltestvérei jelenlétében így köszöntötte az ország leghatalmasabb emberét:
"Fiaim, emeljük a poharunkat arra, hogy együtt a család."

Olvass tovább...
Bár az öreg Krezinger büszkén mutogatta a faluban a fiától kapott modern rádiót (amit gyakran egy taligán húzva járatott a ház körül), Kádár szívében nem ébredtek gyermeki érzelmek.
Híresen rideg maradt, és később életrajzírójának, Gyurkó Lászlónak megdöbbentő őszinteséggel vallott a kapcsolatról:
„A vérség nem igazi kötelék. Leéltünk egy életet úgy, hogy nem is tudtunk egymásról. Ezt nem lehet se bepótolni, se helyrehozni.”
A politikus konoksága talán az apjától eredhetett, aki végül érszűkületben hunyt el, mert büszkeségből visszautasította az életmentő műtétet.
Kádár János nem ment el a temetésére, csupán egy névtelen koszorút küldött, ezzel végleg lezárva azt a kapcsolatot, amely soha el sem kezdődött, és amely örökre rányomta bélyegét a leghatalmasabb magyar politikus magányára.
forrás: kronika.hu