Csak 1 dolog volt tilos Kádár Jánosnak, erről a vágyáról egész életében le kellett mondania

A magyar történelem egyik legtöbbet elemzett pillanata 1978 januárjához kötődik, amikor hosszú évtizedek után hazatért a Szent Korona. Az esemény súlya óriási volt, mégis feltűnt valami, ami sokaknak azonnal kérdéseket vetett fel: az ország első számú vezetője nem jelent meg az ünnepélyes ceremónián.

Egy vezető, aki mindig a háttérben maradt, avagy Kádár János tudatos távolságtartása

Kádár János pályafutása során ritkán engedett meg magának személyes gesztusokat.

A politikai irányítása tudatosan kerülte a látványos, szimbolikus szerepléseket, különösen azokat, amelyek külföldön a rendszer legitimációjaként vagy személyes hatalmi demonstrációként jelenhettek volna meg.

Bár formálisan miniszterelnök is volt, hatalmát soha nem ünnepi díszletek között gyakorolta.

A Szent Korona hazatérése azonban kivételes alkalomnak számított. A nemzeti emlékezetben ez a pillanat messze túlmutatott egy diplomáciai aktuson, ezért sokan természetesnek tartották volna, hogy a pártvezető személyesen is jelen legyen.

A döntés, amely kívülről érkezett: az alku ára, amelyet el kellett fogadni

A háttérben egy szigorú feltétel állt. Az Egyesült Államok – amely több mint három évtizeden át őrizte a koronát – világossá tette: az átadás nem történhet úgy, hogy az a magyar pártvezetés politikai megerősítésének tűnjön. A gesztust az „amerikai nép” a „magyar népnek” szánta, nem pedig egy kormánynak.

Ez a megkötés egyértelművé tette, hogy Kádár János személyes részvétele kizárt. A döntés mögött nem személyes ellenszenv, hanem hideg diplomáciai számítás zajlott, amelyet Washington belpolitikai és emigrációs nyomása is erősített.

A vágy, amelyből államtitok lett: Kádár János kimondatlan tilalma 1978-ban

Magyarország egykori miniszterelnöke, Kádár János tisztában volt azzal, hogy jelenléte olyan vizuális benyomást keltene, amelyet a nyugati sajtó és az emigráns szervezetek azonnal politikai állásfoglalásként értelmeznének. Így született meg az a hallgatólagos megállapodás, amelyből egy sajátos titok és rejtély lett: miért maradt távol az ország vezetője egy hatalmas jelentőségű eseménytől?

A válasz prózai, mégis beszédes. Kádár János elfogadta, hogy a hosszabb távú külpolitikai előnyök fontosabbak, mint a személyes jelenlét. Tudta, hogy az esemény sikere éppen attól függ, mennyire marad távol a pártvezetés közvetlen arcától.

Így alakult ki az a különös helyzet, hogy az MSZMP első titkára egyetlen dologról volt kénytelen lemondani: arról, hogy személyesen ott álljon a Szent Korona hazatérésének pillanatában.

A ceremónia végül szigorúan szabályozott keretek között zajlott le, tudományos és diplomáciai szereplők jelenlétében. A korona visszakerült Magyarországra, Kádár János pedig a háttérben maradt, pontosan úgy, ahogyan azt a nemzetközi erőviszonyok megkövetelték.

„A Szent Korona rejtélyei” című videó Kádár János és a korona körüli vitákon túl további, kevéssé ismert történelmi érdekességeket és titkokat is bemutat, eredeti dokumentumok és aláírások által: 

Forrás: Numizmatika Magyarország