Megtalálták Attila elveszett sírját? Közzétették a kutatási aktákat, itt vannak az eredmények

Hun-magyar rokonság

A 19. századig a magyar-hun rokonság kérdése nem igényelt bizonyítást; a középkori krónikák, így Kézai Simon Gesztája is evidenciaként kezelték, hogy a magyarok Attila leszármozottai.

A hunok Kárpát-medencei jelenléte történelmi tény, központjuk itt volt, így logikusnak tűnt, hogy Attila sírjának is itt kell lennie valahol.

Ez a feltevés az évszázadok során egy izgalmas, máig tartó nyomozáshoz vezetett, mely során a legendák, a néphagyomány és a régészeti módszerek segítségével igyekkeztek közelebb kerülni a rejtély megoldásához.

A hármas koporsó és a Tisza titka

A magyar néphagyomány Attila temetésével kapcsolatban három fő motívumot őrzött meg: a hármas koporsót, a folyómederbe (konkrétan a Tiszába) történő eltemetést, valamint a temetésben részt vevők kivégzését.

Ezek egy része a 6. századi történetíró, Iordanes munkájából ismert, aki egy korábbi, Attilával közvetlenül találkozó szerző, a bizánci Priszkosz rétor feljegyzéseit is felhasználta.

A 19. századtól kezdve a magyar köztudatban Jókai Mór, Gárdonyi Géza és Ipolyi Arnold munkássága erősítette meg a Tiszában való temetés képzetét, ami olyan erős volt, hogy a 20. században, Szeged-Tápén egy helyi ember, Kopcsányi Gyula álmában maga a hun vezér vezette el a hármas koporsó állítólagos helyéhez, ahol varázsvesszős vizsgálatokkal is próbálták kimutatni a sír létezését.

A régészet válasza

A tudományos kutatás Priszkosz rétor leírásaira támaszkodik, aki szerint Attilának egy fő központja és több kisebb, mobil udvara volt. A legtöbb kutató az Alföld térségébe, ezen belül is a Dél-Alföldre helyezi ezt a központot.

Erős érv e mellett a hódmezővásárhelyi határban előkerült szikáncsi éremlelet (több ezer bizánci érme), ami egy hun fejedelmi székhely közelségét valószínűsíti.

A valódi szenzációt azonban a szeged-nagyszéksósi lelet jelenti, ahol 1926-ban, Móra Ferenc ásatásai során közel 96, összesen több mint egy kilogramm súlyú aranytárgyat találtak - Attila maradványai azonban innen sem kerültek elő.

Tévhitek, félreértések és a kutatás nehézségei

Attila sírjának keresése évszázadok óta foglalkoztatja a képzeletet, ami több mint 80 vélt helyszínhez és számtalan szenzációs bejelentéshez vezetett Franciaországtól a Keleti-Kárpátokig.

A Magyar Nemzeti Múzeum úgynevezett "Attila-dossziéja" tele van ilyen beszámolókkal: Szegeden a Széchenyi teret vélték Attila sátra helyének, Jászberényben a Zagyva medrében keresték a sírt, ahol Beleznai Ferenc földműves szinte teljes vagyonát elköltötte a kutatásra, végül koldusként halt meg.

Szentes-Dónáton Csallány Gábor, a Szentesi Múzeum első igazgatója úgy vélte, a Kórógy-ér partján található Attila székhelye és sírja. Ásatásai során griffes-indás motívumos leleteket talált, amelyeket ő tévesen hun kori emlékekkel azonosított - a későbbi kutatás azonban bebizonyította, hogy azok valójában a vaskorból származnak.

A híres nagyszentmiklósi kincset is Attilának tulajdonították a 19. században (Pulszky Ferenc merész kijelentése szerint ez Attila kincse), bár ma már tudjuk, hogy az egy avar kori lelet, amely a 7-9. századból származik.

Pontosan ezért a szakértők, mint Bóna István, a mai napig óvatosságra intenek: Attila halálakor valószínűleg a birodalom nyugati peremén tartózkodott, a pontos helyszín ismeretlen, a táj és a folyók medre pedig gyökeresen megváltozott az elmúlt másfél évezredben, így a keresés máig tart.

A Nemzeti Múzeum videója a kutatásról, ebből a videóból minden kiderül, amit tudunk Attila sírjáról: