Mindenki elől eltitkolták, Magyarország már az ókorban is létezett, itt a bizonyíték, azonnal át kéne írni a történelemkönyveket

Sokkal réebb óta élnek a magyarok a Kárpát-medencében, mint azt hittük

A történettudomány jelenlegi konszenzusa szerint a magyarság a 9. század végén, Árpád vezetésével érkezett a Kárpát-medencébe, amely eseményt honfoglalásként tartunk számon. Ez a narratíva régészeti, nyelvészeti és írott forrásokra épül, és hosszú ideje a magyar őstörténet alapját képezi.

Az utóbbi időben azonban megjelent egy alternatív értelmezés, amely szerint a magyar nép jelenléte jóval korábbra tehető, és gyökerei a Fekete-tenger térségéhez, valamint a Kaukázus vidékéhez köthetők.

Az elmélet hívei ókori forrásokra, földrajzi nevekre és nyelvi párhuzamokra hivatkoznak.

Állításuk szerint az időszámításunk szerinti 1-4. század között létezett egy, a magyar népnévvel rokonítható elnevezéseket viselő közösség a Fekete-tenger déli és délkeleti partvidékén , amelyet a források Macheron-Heniochi királyságként említenek - ezzel párhuzamosan pedig a térségben egyes értelmezések szerint egy Hunnia nevű szomszédos terület is létezhetett.

Nyelvi és történeti párhuzamok a Kaukázus térségében

Az elmélet egyik központi eleme a különböző népnevek és törzsnevek közötti megfeleltetések vizsgálata. A Macherones, Machelones vagy Macerones népneveket több kutató a magyar szó korai formáival hozza összefüggésbe.

Emellett ókori szerzők, például Sztrabón vagy Memnón feljegyzései szerint ezek a népek később más néven, például Sanni vagy Tzani néven szerepelnek, amelyeket egyes értelmezések a hun népnévvel kapcsolnak össze.

Az érvelés fontos része a hangváltozások és névalakok átalakulásának vizsgálata.

Például a görög forrásokban szereplő "Tzani" alakot egyesek "Chani"-ként olvassák, amelyet továbbvezetve "Huni" vagy "Hun" formával azonosítanak. Hasonló módon jelennek meg párhuzamok a Megyer, Jenő, Keszi és Tarján törzsnevek és az urartui feliratokban szereplő Tariuni, Igani, Kászi és Musa(r) alakok között.

A Kaukázus térségében található földrajzi nevek, például folyók, tartományok és települések szintén az érvelés részét képezik. Az olyan nevek, mint Machara, GudaMakari vagy Mushkur, egyes értelmezések szerint a magyar népnév különböző változatait őrizhetik.

Történeti következtetések és értelmezési keret

Az elmélet végkövetkeztetése szerint a magyarok és a hunok közötti kapcsolat szorosabb lehetett, mint azt a hagyományos történetírás feltételezi. Az ókori forrásokban szereplő azonosítások alapján azt a következtetést vonják le, hogy ezek a népek egyazon etnikai közösség különböző elnevezései lehettek.

Külön hangsúlyt kap az a megállapítás, hogy a hunok és a magyarok a Fekete-tenger délkeleti térségében egymás szomszédságában élhettek, és jelenlétük több évszázadon át kimutatható lehetett.

Ezt erősíti az a hivatkozás is, hogy ókori szerzők már ekkor említenek olyan erődítményeket és tartományokat, amelyek neve a hunokhoz vagy kunokhoz köthető.

Az elmélet hivatkozik későbbi szerzőkre is, például egy reneszánsz kori humanistára, aki szerint a Pannóniát elfoglaló hunok európai eredetűek voltak, és kapcsolatban álltak a Kaukázus térségének népeivel.

E nézőpont szerint a magyarság története nem a 9. században kezdődik a Kárpát-medencében, hanem egy jóval korábbi, több térséget átfogó folyamat része.

A teljes írás egy magyar őstörténettel foglalkozó csoportban jelent meg, IDE kattintva elolvasható.

A hun-magyar rokonság már a fősodorban sem számít tabutémának: