Kiszivárgott az irtózat, ezt rejtegeti Kína az ősi piramisban, ahova ember nem léphet be

Mi rejtőzik a föld alatt? Ezért nem nyitották fel Kína első császárának sírját

A történelem egyik legkülönösebb sajátossága, hogy a sírhelyek gyakran többet árulnak el az élőkről, mint a fennmaradt krónikák. A kínai piramis esete különösen nyugtalanító: Qin Shi Huang sírja monumentális és titokzatos építmény, amelyet a kutatók máig csak tisztes távolból figyelhetnek. A felszínen látható leletek azonban már önmagukban is hátborzongató titokra világítanak rá.

A Márkopédia videójában bemutatott rajzzal készített illusztrációk és rekonstrukciók tovább fokozzák a nyugtalanságot. Ezek az illusztrációk azt próbálják érzékeltetni, hogyan nézhet ki a mélyben rejtőző főkamra: egy hatalmas, boltozatos tér, ahol az ókori leírások szerint higanyfolyók kanyarognak, a mennyezet pedig a csillagképeket mintázza. A kamrákban talált bronzfegyverek és az automatikus csapdákról szóló beszámolók miatt a régészek máig nem merték feltárni a központi sírt.

A mérgező bizonyíték: miért állt meg a feltárás a kínai piramisnál?

A modern talajvizsgálatok és geokémiai mérések szerint a sírkomplexum környezetében a higanykoncentráció többszörösen meghaladja a természetes határértéket. Ez összhangban áll az ókori kínai krónikák és történeti feljegyzések leírásaival, amelyek szerint a főkamrában higanyból kialakított folyórendszerek és medencék a birodalom földrajzi kiterjedését, egészen pontosan a folyókat, tavakat, és vízi szakaszokat szimbolizálták.

A probléma itt kezdődik: a higany rendkívül mérgező, hosszútávon pedig visszafordíthatatlan károkat okozhat mind az emberi szervezetben, mind a leletek állapotában. Emiatt a régészek jelenleg nem alkalmazhatnak hagyományos feltárási módszereket.

A kínai piramis kutatása ma elsősorban nem invazív technológiákra támaszkodik, például geofizikai szkennelésre és föld alatti anomáliák térképezésére. A kérdés így már nem az, hogy mit rejt a sír, hanem az, hogy létezik-e olyan módszer, amellyel a titkok feltárhatók anélkül, hogy a több mint kétezer éves struktúra és annak tartalma maradandó sérülést szenvedne.

Nyolcezer katona egyetlen céllal: egy föld alatti birodalom terve

Építészeti szempontból a komplexum egy kisebb város méretével vetekszik. A sírkomplexum felépítése tudatos tervezésről árulkodik: a katonai alakzatok rendje, a kamrák hierarchikus elhelyezése és a pontos tájolás mind azt szolgálta, hogy a császár hatalma a túlvilágon is változatlan maradjon.

Az építészeti megoldások nem esztétikai célokat követtek, hanem egy teljes, működő birodalom modelljét alkották a föld alatt, ahol minden elemnek előre meghatározott szerepe volt.

A sírkomplexum legismertebb része az agyaghadsereg, amely több mint nyolcezer, életnagyságú katonából áll. Mindegyik szobor egyedi arcvonásokkal, hajviselettel és páncélzattal készült, az életnagyságú agyag-harcosok szervezett elrendezése pedig megfelel azoknak a hadrendeknek, amelyeket a császári sereg a csaták előtti taktikák és stratégia folytán alkalmazott. Gyalogos egységek, lovasok, harci szekerek és parancsnokok sorakoznak, mintha bármelyik pillanatban életre kelhetnének. A katonák kezében talált bronz fegyverek közül több ma is meglepően éles állapotban hever.

Az alábbi videóban a kínai titkos „piramisról” és annak tartalmáról szóló beszámoló 3:40 perctől hallható, tudományos magyarázatokkal és rekonstrukciókkal kiegészítve: 

Forrás: Youtube videó